Bolondok ünnepe

(Festum stultorum s. fatuorum), középkori népünnep karácsony táján, leginkább dec. utolsó, vagy jan. első napjaiban, tehát a régi római Saturnaliák (l. o.) ideje táján s már csak azért is, de az ünneppel járó hagyományos szokások alapján is feltehető, hogy egyenesen e romai ünnep utodja és örököse. Az egyháznak már 663 óta folyton meg-megujuló tilalmai dacára éppen a papság elnézése, sőt ez ünnepekben való elég élénk részvétele miatt jó sokáig élt ez űnnepek gyakorlata, kivált Franciaországban és Belgiumban. Sőt magukat a templomokat és az oltárokat sem átallották e parodisztikus bohózati előadások szinhelyeivé tenni, amelyekben a bolondok püspöke, vagy pápája számos segédlettel, a legvadabb sületlenségeket és trágárságokat tartalmazó szertartási könyv szerint játszotta el a bolondok miséjét. A karácsonyi ünnepkörbe esvén e furcsa népmulatság, utóbb kiváló szerep jutott benne a karácsonyi misztériumokkal való elegyülése folytán a szamár-nak, amelytől szamárünnep (l. o.) nevet is nyert. A párisi egyetem teologiai kara egy ideig védelmébe vette ez ünnepeket s csak 1544. adott ki ellenük tilalmat, de még ennek ellenére is tovább éltek egy darabig a dijoni «confrérie de la Mere folle» kebelében, mig végre a dijoni parlament határozata 1552. itt is véget vetett e bohóságoknak. Történetük szorosan összefügg a népdrámáéval és különösen a miniszteriuméval, s igy ezek irodalmában is szóba kerül. V. ö. különösen Alt, Theater u. Kirche; Tilliot, Mémoire pour servir forda l" histoire de la ffordete des fous (Lansanne 1741); Schneegans a Zschr. f. deutsche Kulturgeschichte 1858. évi folyamában.

Forrás: Pallas Nagylexikon