boltív

Ív: nyílások áthidalására szolgáló, téglából, kőből épített természeti szerkezet. Az un. vállvonalon kezdőkővel elindított falazó elemeket boltív tetőpontján az ék alakú zárókő feszíti egységes teherhordó szerkezetté. A boltív alakjára a római, ókeresztény, román és reneszánsz épületek esetében a félkörív a jellemző, a gótikus épületek esetében a csúcsív, a lándzsaív, szamárhátív, barokk épületek esetében a kosárív és szegmensív.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• reneszánsz
• barokk
• húr
• fejlődés
• cigánybanda
• romantika