Boltozó állvány

Oly ideiglenes faszerkezet, mellyel az építendő boltív alakját kitüzik s melynek az építés (boltozás) közben a boltozatot alá kell támasztania, minthogy valamely boltozat csak az utolsó boltkőnek az u. n. zárókőnek beépítése után képes alátámasztás nélkül megállani. A B legegyszerübb alakjai a magasépítészetben fordulnak elő, ahol az átboltozandó nyitások rendszerint kisebbek; ekkor pallókból és lécekből. mintaívet szegeznek össze, melyet a két végén alátámasztanak. Nagyobb nyilásu boltozatok számára, minők a kőhidak boltozatai s a középületekben előforduló nagy boltívek, a B. már rendes ácsszerkezet módjára készül s gondos kivitelt igényel, mert a helyesen szerkesztett B. a boltozás sikeres végrehajtásának első feltétele. A nagyobb hidboltozat (egyik párisi Szajnahid) számára épített B.-t mutat; az állványt 6 cölöpsor és a közvetetlenül a pillérekre támaszkodó dúcok tartják; a boltív szerint alakított felső keretet, a mintaívet, függőleges és ferde ducok támasztják, melyeket vizszintes foglaló gerendák merev szerkezetté kötnek össze.

A hid szélessége, vagyis a donga hosszirányában az ily gerendázatok 1-2 m. távolságban követik egymást s foglaló-fákkal és a mintaíveket borító lécezés által vannak egymással összekötve. A boltkövek közvetlenül erre a lécezésre támaszkodnak, mely ilyenformán a bolthajlás homoru felületét adja meg. Midőn a hajózási érdekek v. a meder és vizfolyási viszonyok azt kivánják, hogy az állványban nagyobb nyilás szabadon hagyassék, ezt vagy azzal érjük el, hogy az illető mederrész fölött feszítőműves elrendezést adunk az állványnak.

Forrás: Pallas Nagylexikon