Bolygó-táblák
(Tabuloe planetarum), a bolygók pontos helyzetének könnyebb
és gyorsabb kiszámítására szerkesztett segédtáblák. A leghiresebbek ezek közül
az Ibn Junis kb. 1000 évvel Kr. u. számította hakemiti táblák, Nasr Eddin al
Thuzi XIII. századbeli táblái és különösen X. Alfonz kasztiliai és lenni király
rendeletére 1252. szerkesztett u. n. alfonzi táblák, melyek még mindannyian a
ptolemaiosi epiciklus- elméletre támaszkodtak. Coppernicus utáni időben
nevezetesek Reinhold pruteni (porosz) táblái (1549). Kepplernek a Tycho de
Brahe-féle észleletein alapuló rudolfi táblái és az ezekre támaszkodó Maria
Cunitia által 1650. kiadott Urania c. táblák. A mult században Cassina nevéhez
is füződnek B., melyeket azonban Lindman Merkur, Venus és Mars (1810-1813) és
Bouvardnak Jupiter, Saturnus és Uranus mozgásait előtüntető táblái
kiszorítottak. Jelenleg meghatározzák a Nap Merkur, Venus Mars, Jupiter és
Saturnus helyeit Leverrier, Uranus és Neptunus efemeriszét Newcomb táblái
szerint. A Hold járását a Hansen, Jupiter mozgásait és fogyatkozásait Damoiseau
és Todd táblái szerint követik.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|