Bolygó zsidó
mondai alak, mellyel költők és tudósok sokat foglalkoznak.
Legelőször Paris Mátyás XIII. századbeli angol szerzetes említi egy
krónikájában. Szerinte a B. Kartaphilos, Pilatus ajtónállója volt, ki a halálra
itélt Krisztust, mikor az a palotából kimene, megütötte, azt mondván neki
gunyosan: Menj már, mért késlekedel ? mire Krisztus azt felelte neki: Én
megyek, de te várj, mig én visszatérek. S Kartaphilos még ma is várja Krisztus
visszatérését. A XVI. században a legenda más alakot öltött s ebben az alakban
terjedt el. E szerint Ahasverus jeruzsálemi csizmadia nem engedte meg
Krisztusnak, hogy ez az ő ajtaja előtt megpihenjen, mikor vállán a kereszttel a
Golgotára ment. Ezért Krisztus azzal az átokkal sujtotta őt, hogy ő se
pihenhessen meg, hanem bolyongjon mindaddig, mig a megváltó vissza nem tér. A
XVI. században akadtak is, akik azt állították, hogy Németország különböző
részeiben, igy p. Hamburgban 1547. látták a B.-t, beszéltek is vele. A legendát
a németek közt feldolgozták: Schubart, Mosen, Lenau, Heller, s mások, de
legszellemesebben Hamerling R. «Ahasver in Rom.» c. költeményében (1865), a
franciáknál Sue Jenő (Me -uif errant, 1845), a mi irodalmunkban pedig Arany
János Az örök zsidó és Kiss József Uj Ahasver cimmel. (V. ö. Heinrich Gusztáv:
A bolygó zsidó mondája, Budapesti Szemle 1881.)
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|