Bolyó
Károly, az elmebetegek budapesti orsz. intézetének főorvosa,
egyetemi magántanár, szül. Kis-Kun-Szent-Miklóson 1832. Orvosi tanulmányait a
pesti egyetemen végezve, 1856. avattatott doktorrá. 1857-63-ig Schwartzer
magánelmegyógyintézetében működött mint segédorvos; 1863-1865-ig, elnyerve a
Bene-féle száz aranyos ösztöndijat, meglátogatta Európa minden hírnevesebb
elmegyógyintézetét, s szakba vágó tanulmányokat tett. 1866. az elmegyógyászat
magántanára lett, 1866-68-ig a Rókuskórház tébolydai osztályán mint rendelőorvos
működött s 1868. a lipótmezői orsz. tébolyda főorvosává neveztetvén ki, ezen
állásában ma is működik. 1882 óta az orsz. közegészségügyi tanácsnak rendkivüli
tagja. Az elmebetegségeket tudományos és társadalmi szempontokból tárgyaló
dolgozatai hazai szaklapokban jelentek meg.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|