Bona mercatoria

(lat.). A középkori germán jog szerint a tulajdonnak egyik lényeges. korlátozása abban állott, hogy az egyén csak a többi családtagok beleegyezésével idegeníthette el vagyonát. A XIII. század óta azonban enyhülni kezdett ennek a szabálynak szigorusága, amennyiben azontul már csak az öröklött vagyonra nézve kivánták meg a család beleegyezését, a nem öröklött, hanem vétel v. más hasonló módon szerzett vagyontárgyakra nézve pedig a tulajdonos szabadon rendelkezhetett. Ezt a haladást a kereskedelmi forgalom felélénkülése okozta, s ezért az utóbbi tekintet alá eső javakat a B. névvel jelölték meg. A B. rendszere az u. n. Hanza-városokban fejlődött ki. V. ö. Heussler: Institutionen des Deutschen Privatrechts rt. 58. lap.

Forrás: Pallas Nagylexikon