Bonald

1. Lajos Gábor Ambrus vicomte, francia államférfiu és politikai iró, szül. Mounaban (Guienne) 1753 okt. 2., megh. 1840 nov. 23-án. A forradalom kezdetén a szabadelvü eszmék hive volt, de már 1791., mint a régi monárkia védője lépett fel, amiért Franciaországot elhagyni kényszerült. Heidelbergában letelepedvén, tollal küzdött a royalisták ügye mellett. Főművében: Théorie du pouvoir politique et religieux (Konstánc 1796, 3 köt.; uj kiadás Páris 1854, 2 köt.) a teokráciai alapon nyugvó monarkia alapelveit hirdette. Később megnyerte a Bonaparte-család kegyét, s 1808. a közoktatásügyi miniszteriumban kapott alkalmazást, bár legitimista elveihez továbbra is hű maradt. XVIII. Lajos alatt, mint a képviselőház tagja, mindig az ultramontánokkal szavazott s midőn 1823., mint vicomte, a pair-kamarába lépett ott is a sajtó- és vallásszabadság ellen küzdött. 1830. vonakodott az uj uralkodó családnak, az Orléansoknak hűséget esküdni s visszavonult monnai kastélyába, hol haláláig tartózkodott. Munkáit középkori eszmék lengik át. Említést érdemelnek: Legislation primitive considérée dans les derniers temps, Páris 1802, 5. kiadás 1857; Recherches philosophiques sur les premiers objets des connaissances morales, u. o. 1812, 2 köt., uj kiadás 1853; Mélanges littéraires, politiques et philosophiques, u. o. 1819. 2 köt.; Munkáinak összes kiadása megjelent Párisban 1859, 3 köt. V. ö. fiának Victor de B.-nak munkáját: De la vie et des écrits du vicomte de B., 2. kiad. 1853.

2. B. Lajos Jakab Márkus, előbb chartresi fővikárius és Fesch bibornok segédpüspöke a lyoni érsekségben, szül. Milhauban 1787., megh. Lyonban 1870 febr. 5. 1823-tól puy-i püspök, 1840-től lyoni érsek, később bibornok, a jezsuiták lelkes pártolója s a felekezetnélküli oktatás heves ellenzője.

Forrás: Pallas Nagylexikon