Rendszeres összefoglalása valamely tetem boncolástani vizsgálata közben felismert beteges elváltozásoknak. A teljes boncolási jegyzőkönyv hat részből áll, úgymint: 1. A tetemre vonatkozó adatok (név, kor, foglalkozás, illetőség, észrevételek, állítólagos halál-ok, a boncolás körülményeinek leírása). 2.A külső körülmények és ruházat, az ezen látható gyanús nyomok, foltok, stb. 3. Külső vizsgálat, nagyság, bőrszín, csontrendszer alakja, általános tápláltsági tünetek, hajzat, a test egyes részeinek arányai, izommerevség, külső sérülések nyomai, stb. 4. Belső vizsgálat, vagyis a tulajdonképpeni boncolás, midőn az összes fontosabb szervek célszerű sorrendben (fejbőr, koponya, agyburok, agyvelő, koponyaalap; test üregei; szív, tüdők, mirigyek, lép, vesék és mindezek függelékei, bélrendszer, máj, ivarszervek, csontok, gerincvelő, stb.) megvizsgáltatnak és leíratnak. 5. A talált elváltozások összes felsorolása oly sorrendben, amint azok a halál beállására befolyással voltak (diagnózis); végre 6. az ebből levont következtetések (szakértői vélemény). A boncolás a boncoló, a szakértők és a tanuk által aláírva, igen fontos okmányát teszi úgy a bűnvádi eljárásnak, mint tudományos vizsgálatoknak, s ezért róla minden állam külön boncolati utasításban intézkedik.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Magyar
Angol
Német