Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Boncs... ----

Magyar Magyar Német Német
Boncs... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Boncs

(növ.), Dunán tul a Vinca L. génusznak ma is élő neve, már Frankovith említi (1588), Melius Juhásznál loncs (más iróknál: mereng v. meténg, börvéng, börvényfű, börveifű, bervéng v. berveny, mert Csapó szerint bőrnemü a levele; billing, télizöld százfűv. szászfű hihetőleg az oláh nyelvből, loncfű, folyófű, földi borostyán, mindenkor zöld, erdei puszpáng), az Apocynumféléknek többnyári, gyakran heverő száru füve v. félcserjéje, átellenes bőrnemü levelekkel, magánosan a levelek tövéből eredő jókora csillagszerü ötös tagu sodort bimbós virágokkal, hengerded keskeny tüszőgyümölccsel. 12 faja él a földön nagyon elszórva. Legismeretesebb a télizöld B. (Vinca minor L., V. pervinca Plin, sirborostyán, halottmirtusz) szétmászó szárral mely az elliptikus örökzöld levelekkel a talajt sűrün eltakarja; kék kéklíla, ritkán fehér virágokkal. Közép- és Északeurópában a Volgáig meg a Kaukázusig terjed; hazánk erdeiben is gyakori s a nép téli koszoruba vagy más bokrétába köti. Gyakran a sir tetején is zöldel; kerti sziklák diszítésére valamint virágvederbe is használják. Régen a gyermekek megboszorkányozása ellen is babonáskodtak vele. Hazánk Alföldjén és erdőtlen dombos vidékén már lomhullató testvére, a V. herbacea W. et Kit. váltja fel, a pusztai vegetációval Bécsig terjed, de tovább nyugat felé nem terem. A V. maior L. nagyobb levelü és virágu, levele széle finom rojtszőrös. Déleurópai faj, mint kerti disz nálunk is nő, de a kemény tél megviseli. Dunántúl néhol a borostyánt is B.-nak hivják.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is