Bonet

Juan Pablo (Torres de Borellén, Spanyolo. 1560.-Uo. 1620.): spanyol magas rangú hivatalnok és diplomata, az első ismert olyan mű szerzője (1620), amely süket gyermekek hangbeszédre tanításának módszertanát is tartalmazza. Minden tört.-i forrásmunka megemlíti, hogy , => Pedro de Ponce kiadatlan feljegyzéseit valószínűleg megismerte és hivatkozás nélkül használta fel. Azt azonban hitelt érdemlően tudjuk, hogy módszere jelentősen eltér a Ponce által alkalmazottól. A süketek tanítása terén való jártasságát ő is magántanítóként szerezte. Bonet egyik nagy érdeme, hogy felismerte az akkor elterjedten használt betűztető (silabizáló) olvasástanítási módszer hátrányait, és kidolgozta a halló gyermekeknél is ajánlott hangoztató módszert. A tanítási folyamatban a kiejtés, olvasás, írás, számolás és közismeretek tanítása követte egymást. A hangbeszédre tanításhoz a term.-es jeleket és az általa szerkesztett => ujjábécé t is segítségül hívta. Fontosnak tartotta a szemléltetést, a tárgyak, képek, szavak egyeztetését, a kérdések és azokra adható válaszok gyakorlását. Jelentős elméleti munkássága is. Pl. meghatározta a hallás folyamatának összetevőit (ható erő, megfelelő szerv, a lélek figyelme, a hangvezető), a némaságot, annak okait (a süketség és a nyelv beteges állapota). - F. m.: Reduction de las letras y arte para ense?ar a ablar los mudos. Madrid, 1620., m.: A betűknek elemeikre való felbontása és a némák beszédre való tanításának művészete c. Bp. 1907. - Ir. Gordosné Szabó A.: Gyógypedagógia-történet. I. Egyetemes gyógypedagógia-történet a XX. századig. Bp. 1962 1 , 1992 20, 42-53.; Löwe, A.: Hörgeschädigtenpädagogik international. Heidelberg, 1992. 27-28.

Gordosné Szabó Anna

Szerkesztette: Lapoda Multimédia