Bonfinius

(Bonfini) Márk Antal, jeles történetiró, szül. Ascoliban (Ancona) 1427-ben, megh. Budán 1503. Recanatiban, majd Rómában tanárkodott. Nagy tudománya, művei és főleg a klasszikusokból való fordításaival egész Európában nagy hirnevet szerzett és Mátyás király sietett 1485-ben tudósai körébe meghini. B. a meghivást elfogadta és 1486-ban Magyarországba jőve Beatrix királyné felolvasója és Mátyás történetirója lett, ki őt Magyarország történetének megirásával bizta meg a hunoktól kezdve a maga koráig. A nagy mű csak Mátyás király halála után 1495-ben készült el II. Ulászló parancsára, ki őt és fiát Ferencet 1492-ben nemesi ranggal jutalmazta meg. Munkái Philostratos De vitis Sophistarum c. művének és Hermogenés Ars rhetorica-jának fordítása 1516; Herodiani Historiarum libri VIII.; Libellus de Corvinae domus origine (Basiliae 1577. Mátyás királynak ajánlva. Utóbb beleszőtte a magyarok történetéről irt munkájába); Symposion Beatrices (Basel 1572 és 1621). Legfontosabb munkája azonban Rerum Hungaricarum Decades, melynek egy részét Heltai Gáspár 1565-ben Kolozsvárott kinyomatott ily cimen: Historia inclyti Matthiae Hunyadis, regis Hungariae. E munka még azután is sok kiadást ért még: 1568-ban Sámboki (Sambucus) János feltalálván a IV. Dekaszát teljesen és az V-iknek félét, Baselben uj és bővített kiadást rendezett. (Uj kiadása 1581. Frankfurt.) A sok hibás és hiányos kiadás után végre Bél Károly András adott teljes és jó kiadást, ily cimen: Antonii Bonfinii Rerum Ungaricarum libri XLV ab origine gentis ad annum 1495. Editio septima. Lipsiae 1771. (Ivrét bő indexszel.) Heltai Gáspár egy a latinból átdolgozott kiadást adott ki Kolozsvárott 1575-ben: Chronika az magyarok viselt dolgairól cimen. Czwittinger szerint 1606-ban Bonfiniusnak magyar fordítása is megjelent, Soterius György szerint pedig ugyanekkor belga nyelven is kiadták, de sem a magyar, sem a belga kiadás nem ismeretes. (B. életrajzát legbővebben megitták: gr. Kemény József. Uj magyar Múzeum 1854 és Helmár Ágost Értekezések a történettud. köréből, 1876.)

Forrás: Pallas Nagylexikon