Bonin

1. Adolf, porosz tábornok, szül. 1803 nov. 11., megh. Berlinben 1872 ápr. 16. Rendkivü1 szerencsés előmenetellel, Frigyes Vilmos király szárnysegéde lett (1838). A schleswig-holsteini háboru után tábornokká nevezték ki. Az 1866. háboruban Gablenz osztrák tábornok Trautenau mellett jun. 27. győzelmet aratott felette. Ez volt az egyetlen ütközet, melyben a poroszok vereséget szenvedtek. A Königgrätz mellett vivott csatában némileg jóvátette kudarcát. A béke meakötése után a szász csapatok főfelügyelője lett; 1870. pedig Vilmos király Lotaringia parancsnokává nevezte ki. 1871. Vilmos császár szárnysegéde lett.

2. B. Ede, porosz tábornok, született Stolpban (Hátsó Pomeránia) 1793 márc. 7., megh. Koblenzben 1865 márc. 13. 13 éves korában lépett be a porosz hadseregbe: résztvett a szászországi hadjáratban (1806), és Blücherrel együtt vonult vissza Lübeck felé, mely alkalommal a franciák fogságába került. Becsületszavára szabadon bocsátották, mire az ifju visszatért gimnáziumi tanulmányaihoz. 1809. ujra fölcsapott katonának, végig harcolta az 1813-14. hadjáratokat s Páris előtt az első osztályu vaskeresztet érdemelte ki. Az 1848-iki schleswig-holsteini hadjáratban dandárparancsnok volt s kiváló része volt a düppeli sáncok elfoglalásában. A malmöi fegyverszünet után a schleswig-holsteini hadsereg fővezére lett. Győzedelmesen harcolt Kolding mellett ( 1849 ápr. 20. és 22.), de Friedericiát nem foglalhatta el. A második fegyverszünet megkötése után lemondott a parancsnokságról (1850 ápril), és visszatért a porosz hadseregbe. A király előbb a berlini, azután a trieri hadosztály parancsnokává tette; 1852 márc. pedig hadügyminiszterré nevezte ki. Szervező tehetségét ezen állásban is meg bizonyította. A krimi háboru idejében hasztalanul küzdött a porosz udvarban uralkodó orosz áramlat ellen, sőt e miatt állásáról le is köszönt (1854 május.) Azután Mainz alkormányzója (1856 márc. 20.), s 1858. ismét hadügy miniszterré lett. 1859. nyugalomba vonult. B. szilárd jellemü, sokoldalu és tudományos képzettségü tiszt volt, ő irta a Grundzüge für das zerstreute Gefecht c. jeles művet (Berlin 1839).

3. B. Gusztáv, porosz államférfiu s az ó-szabadelvü párt tagja, szül. Heerenben Vesztfáliában 1797 nov. 23., megh. 1878 dec. 2. Tanulmányai végeztével a közigazgatási pályára lépett. Kormányelnök volt Magdeburgban és Kölnben, 1845. pedig a szász tartomány elnöke lett. Mint a Pfuel-kabinet pénzügyminisztere általános népszerüségre tett szert (1848). A miniszterium lemondása után előbbi állásába tért vissza, s mint az első kamara tagja a Brandenburg-minisztériumot támogatta. Mint Posen tartománynak elnöke (1851) a meghasonlott nemzetiségeket kibékiteni törekedett, azonfelül a német és lengyel elem között kitört surlódások simításán fáradozott, de mivel a kerületi tartománygyülés kérdésében a minisztériummal nem értett egyet, hivataláról még ugyan abban az évben leköszönt s 1859-ig állás nélkül maradt. Ez évben Schwerin miniszter visszahelyezte Posen tartományelnöki székébe. Midőn az 1863. lengyel felkelés idején a Bismarck által célba vett megtorlási politikát nem helyeselte: állásáról ujból leköszönt. Azóta felváltva majd brettini jószágán, majd Berlinben élt és több izben tagja volt a porosz országgyülés- és birodalmi gyülésnek.

Forrás: Pallas Nagylexikon