Bónis

Sámuel, magyar ellenzéki szónok, B. Sámuel alispán fia, szül. Nagy-Faluban Szabolcs vmegyében 1810., megh. Budapest 1879 nov. 22. Tanulmányait és a jogot ősi szokás szerint Sárospatakon végezte, de Bécsben is járt politechnikumra. Ifju korában sokat érintkezett Kazinczy Ferenccel és Jászay Pállal, kiknek társasága hatott a fiatal jurátusra. A megyét szolgálta 1839. és azontul is követnek küldetett, s az ellenzékhez tartozott. Tagja volt az 1848-iki pesti gyülésnek is. Deák Ferenc minisztériumában osztályfőnökséget vállalt. Midőn Windischgrätz serege közeledett, Kossuth reá bizta a korona elszállítását. Kocsija volt az első, mely a lánchidon áthaladott. Harminc gránátos kisérte a nemzet kincsét, és B. nagyon szerette elmondani e nevezetes utjában való élményeit. A függetlenségi nyilatkozat kimondása után államtitkár lett az igazságügyi miniszteriumban, a háboru végső stádiumában pedig kormánybiztosul küldetett Görgey táborába. Világos után a hazában bujdosott, de elfogták és halálra itélték. Ez itélet 10 évi várfogságra változtatták és ő csak 1856. szabadult ki az olmüci várból. 1861. a hátározati párthoz tartozott. 1865. óta a balközépnek volt egyik főtámasza. 1869. a kuriához nevezték ki birónak.

Forrás: Pallas Nagylexikon