Bonnaz

Sándor csanádi püspök, szül. a francia Challex faluban 1812 aug. 11., megh. Temesvárt 1889 aug. 9. Atyja Bonnaz János Antal, I. Napoleon császár seregében mint hadnagy szolgált, anyja Hugueniot Franciska volt. Az atya a lipcsei csatában 1813-ban elesett, mire az anya a 7 éves fiuval Magyarországba költözött, hol sógora Bonnaz Antal Nagy-Őszön (Torontálm.) plébános volt. B., miután liceumi tanulmányait Szegeden elvégezte, a papi pályára lépett s Bécsben a Pazmaneumban eltöltvén az előkészítő éveket, Lonovits József által 1837. pappá szenteltetett. Kápláni és teologiai tanári rövid működése után 1844. nagy-őszi lelkésszé, 1850. pedig a «temesi bánság és szerb vajdaság» összes magyar és német népiskoláinak ideiglenes felügyelőjévé lőn. 1859. apáttá, 1860., junius 10. pedig a Csajághy Sándor halálával megüresedett csanádi püspökségre neveztetett ki. 1870. részt vett a vatikáni zsinatban. 1871. a vaskoronarend I. osztályát kapta. Mint püspök roppant tevékenységet fejtett ki, mint gazda ritka szakértelemmel minta-uradalommá tette a püspöki birtokot s annyi jót tett, hogy általános teszteletet gerjesztett. 100 ezer forinttal két kanonoki széket alapított. A rosszul javadalmazott lelkészek részére s a papi nyugdijalapra 100 ezer forintot adott. Számtalan templomot és iskolát emelt, tizenkilenc plébániát alapitott. A Miasszonyunkról nevezett apácákat egyházmegyéjébe behozta s letelepítésökre százezreket áldozott, a közjóra közel 2 milliót áldozott. Betegsége miatt 1874-ben Németh József kanonokot püspökké szentelte s őt helyetteséül nevezvén, 16 éven át vele és általa kormányzá megyéjét.

Forrás: Pallas Nagylexikon