Bonorum possessio

(lat.), örökségi javaknak birtoka, melyet a prétorok kérelemre oly személyeknek adtak, kik a jus civile szerint örökjoggal nem birtak. Alapja ez intézménynek abban van, hogy az agnációra szorítkozó jus civile szerint való öröklés az idők folyamán megváltozott, s tisztultabb nézeteknek többé meg nem felelvén, a prétorok a kognáció - vérrokonság - alapul vétele mellett oly személyeket is akartak az öröklés jogában részesíteni, kik a jus civile szerint örökösök nem voltak. A birtok megszerzésére az u. n. «interdictum quorum bonorumo» szolgált. Ekként két örökösödési rend létezett egymás mellett, a jus civile szerint való és a prétori ediktum szerint való örökösödési rend, melyben illő helyen természetesen a jus civile szerint való örökösnek is fenn volt tartva a B. Már most meg történhetett, hogy bizonyos hagyatéknak valaki jura civili örököse volt, mig egy másik a prétori ediktum alapján ugyanazon B.-t nyert. Ez esetben az győzött akinek a prétori ediktum szerint elaőbbsége volt. A két örökösödési rend között fennálló ellentét a későbbi jogfejlődés alatt mindinkább elenyésze; Justinianus császár 115. és 118. novellája által, mely az örökösödést egészen a vérrokonságra fektette, ezt az ellentétet végkép megszüntette.

Forrás: Pallas Nagylexikon