Bonorum possessio
(lat.), örökségi javaknak birtoka, melyet a prétorok
kérelemre oly személyeknek adtak, kik a jus civile szerint örökjoggal nem
birtak. Alapja ez intézménynek abban van, hogy az agnációra szorítkozó jus civile
szerint való öröklés az idők folyamán megváltozott, s tisztultabb nézeteknek
többé meg nem felelvén, a prétorok a kognáció - vérrokonság - alapul vétele
mellett oly személyeket is akartak az öröklés jogában részesíteni, kik a jus
civile szerint örökösök nem voltak. A birtok megszerzésére az u. n.
«interdictum quorum bonorumo» szolgált. Ekként két örökösödési rend létezett
egymás mellett, a jus civile szerint való és a prétori ediktum szerint való
örökösödési rend, melyben illő helyen természetesen a jus civile szerint való
örökösnek is fenn volt tartva a B. Már most meg történhetett, hogy bizonyos
hagyatéknak valaki jura civili örököse volt, mig egy másik a prétori ediktum
alapján ugyanazon B.-t nyert. Ez esetben az győzött akinek a prétori ediktum
szerint elaőbbsége volt. A két örökösödési rend között fennálló ellentét a
későbbi jogfejlődés alatt mindinkább elenyésze; Justinianus császár 115. és
118. novellája által, mely az örökösödést egészen a vérrokonságra fektette, ezt
az ellentétet végkép megszüntette.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|