Boracit

(ásv.) Tulajdonságait tekintve egyike a legérdekesebb ásványoknak. Egyes bennőtt kristályokban, ritkábban kristálycsoportokban terem. Az apró, 1 cm.-nél ritkán nagyobb kristályok alakja szabályos rendszerbeli, tetraéderesen hemiédrikus uralkodó alakok a hexaéder, rombdódekaéder és a tetraéder; ezeknek majd egyike, majd másika vergődik túlsúlyra, s aszerint változó a kristály habitusa. A kristályokban optikai rendellenességek észlelhetők; kettős fénytörésüek s pedig két optikai tengellyel. E miatt többen kétségbe vonták, hogy kristályai szabályos rendszerbeliek volnának, de ujabb pontos vizsgálatok (Klein C.: Jahrb. f. Min. etc. 1884, t. k., Mallard: Bull. soc. min. V. k.) azt derítették ki, hogy a B. tényleg szabályos rendszerbeli, de később a hőmérséklet változásával a kristályban molekuláris változások állanak be, melyek optikai rendellenességek okozói. 265°-on egyszerüen töri a fényt, melegítve ikertermények is észlelhetők rajta, továbbá pedig sarki elektromosságot mutat. Szintelen, fehér, ritkán szürke, sárgás, vagy zöldes (ezt a szint csekély vasoxidul-tartalma okozza); átlászó vagy áttetsző. K. 7; fs. 2.9-3.0. Nem hasad, törésé kagylós. Forrasztó cső előtt nehezen olvad, zavaros, csupa apró tűk halmazából álló gyönggyé. Elmállva vizet vesz fel és szerkezete rostossá lesz; a rostok a középpontból indulnak ki és a rombdodekaéder lapjainak megfelelően 12-es csoportokban helyezkednek el. Az ilyen rostos viztartalmu B.-ot parasit nak (Volger megnevezése) nevezik. Ehhez hasonlít, csakhogy tömöttebben rostos az a vaskos darabokban és gumós alakokban Staszfurt kősótelepének karnallist-régiójában található egészen fehér B., melyet Rose G. megkülönböztetésül a B. kristályoknak stass furtit-nak nevezett el. Bórsavat készítenek belőle (v. ö. Krause: Vorkommen u. Verwendung des Stassfurtits. Köth. 1875). A B.-hoz nagyon hasonló ásvány a rhodizit (l. o.). A B.-ot 1887-ben Lasius köbalaku kvarc néven irta le. A B. név Werner-től való. Westrumb elemezte legelőször (1788), pontosabban Rose G. (1858). Volger U. monográfiát irt róla, Hannover 1855.

Forrás: Pallas Nagylexikon