Borax

(tinkal), viztartalmu bórsavas nátron vagyis nátriumborát (Na₂B₄O₇-10H₂U); a bórsavas sók, illetőleg a borát-ásványok legfontosabbja. Az u. n. borax-tavak partjain találni szép kristályokban, kristályos szemekben: az illető tavak meleg vizéből rakódik le. Tibetben nagyszámu borax-tó van (Dera Puga. Bu1 Tso, Tesu-Lumbu stb.), ugy szintén Kaliforniában és N evadában; előfordul a B. Toszkánában is. Abich szerint az Urmia tóban is (Persia) van egy kevés B. halifornia sekély vizü Cleare-tavának (Borax-Lake) iszapjában nagy kristályokban találni; ismeretesek onnan 10 cm.-nyi hosszu s majdnem ugyanilyen vastag kristályok. Egyhajlásu rendszerbeli; alakjai nagyon hasonlítanak az augiteihez. Ismeretes a mesterséges B. romboédrikus alakokban, de azoknak viztartalma félannyí (5H₂O), mint a tibeti és kaliforniai B.-é. Toszkánából különben természetes B. ismeretes 6H₂O kristályvizzel. Szintelen és fehér, sokszor sárgás-, zöldesv. szürkésfehér. Viaszfényü, átlátszó v. áttetsző. K. Z-2.5; fs. 1?7 1?8. Vizben oldódik (1 r. B. 14 r. vizben), az oldat édesesen lugos izü. A lángban erősen duzzad és átlátszó gyönggyé olvad; a lángot erősen sárgára festi (tehát nátrium tartalmu): kénsavval megnedvesítve vagy fluoritporral és savanyukénsavas káliummal keverve a lángot zöldre festi (bórsav tartalma). Toszkánában, a Volterra é8 Massa között levő lagunákban és gőzkiömlésekben nagy mennyiségü bórsav van. 1778 óta ismerik ezt a nevezetes bórsav-előfordulást, de csak jóval később sikerült ott a bórsavnak értekesítése; tisztán előállítják és boraxot gyártanak belőle, még pedig oly nagy mennyiségben, hogy egy idő óta a toszkánai borax uralja az európai piacot s az ázsiai meg az amerikai B.-ot majdnem kiszorította. Legrégebben ismeretes a tibeti előfordulás, ahonnan tisztátlan anyagot már a XV. században hoztak Európába és forrasztásra használtak. A kaliforniai B. 1869 óta ismeretes s a fentebb említett Cleare-tavon kivül sok van a Lick Springsben (Tehama). Nem sokkal később akadtak a nevadai B.-ra (Teel Marsh, Rhode Marsh, Columbus Marsh, Fish Lake Valley, Wadsworth stb.). Nagyban különösen fémek forrasztására alkalmazzák. A B. és tinkal szavak, fémforrasztot jelentenek: előbbi persa szó, utóbbi a régebb keletü s ásványtani névnek legelőször Hausmann használta; a B. név általánosabb. A forrasztásra való alkalmazása azon alapszik, hogy a fémek magas hőmérsékletben oxidálódnak, az oxidréteg megakadályozza az összeforradást, ámde a borax az oxidot feloldja s így közbenjöttével a forrasztás lehetséges. A háztartásban, mosásnál, vasalásnál (fényesitőnek) használják. Fontos alkalmazása van még az ötvözetek, zománc, finom üveg s porcellán gyártásánál, húskonzerválásra, grnájszok készítésére, gyógyítoszerül stb. A laboratoriumban a B.-ot fémek felismerésére használják, mert a különbözh fémoxidok a B. gyöngyöt,(gyönggyé olvadt B.) másmás szinre festik. Az Azsiából hozott B.-ot még a XVIII. század közepén készítménynek tartották s azt hittek. hogy Indiában timsóból, az euforbiák tejnedvéből és szézámolajból készül.

Forrás: Pallas Nagylexikon