Borbála
szent és vértanu; szülői pogányok voltak; anyja korán
elhalt, atyját Dioskurosnak hivták. Maximinus (235-239) alatt Nikomédiában
szenvedett vértanu halált; a hitre Origenés oktatta. A szt. B.-ról szóló
legendák megegyeznek abban, hogy atyja a világtól elzárta. Midőn pedig az apa
arról értesült. hogy B.-t a kinzások sem képesek rábirni uj hitének
megtagadására, sajátkezüleg fejezte le, mire őt a helyszinén a villám sujtotta.
E körülmény és az, hogy 1448. Hollandiában, Girkumban egy Stok Henrik nevü
ember, ki tűzvész alkalmával csaknem tejesen összeégett, szt. Borbála
segítségül hivása folytán addig élt, hogy még a haldoklók szentségeiben
részesülhetett, okozták, hogy szt. Borbála zivatar és tűz okozta vészben,
nemkülönben akkor szokott segítségül hivatni, ha valakit az a veszély fenyeget,
hogy készületlenül lepi meg a halál. A képzőművészetekben három ablakkal
ellátott toronnyal, ágyucsővel, pálmával v. szentségtartóval kezében van
megörökítve. Legremekebb képe Velencében, a Santa Maria Formosa templomban van
az oltár felett, Palma Vecchiótól. Francia hadihajókon képe a lőporos kamarák
felett van, miért is azokat még ma is Sainte-Barbe-nak nevezik. Ünnepe dec. 1.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|