Bőrbetegség

Minden a köztakarón jelentkező szín- vagy szövetbeli elváltozás, legyen az akár veleszületett, akár pedig szerzett. Felismerése csupán a köztakarón mutatkozó elváltozások elemzése által lehetséges, mindamellett, hogy egy részük a belső szervek, illetőleg az egész szervezet megbetegedésének csak egyik tünetét képezi. Régenten mindeh bőrbántalmat belső betegséggel oki összefüggésben levőnek irtak le. E század elején egyes angol és francia buvárok némely bőrbántalmat már mint önálló betegséget fogtak fel s e nézetet Hebra tanár nagyobb fokban és behatóbban okolta meg. Ujabb időben azonban nem tekintjük többé mindazokat a bőrbántalmakat helyi jellegüeknek, melyeket körülbelül 30 évvel ezelőtt még olyanok gyanánt irtak le; jogosultabb az a felfogás, mely a B.-eket önállókra (önszenvi bőrbántalmakra) és belső szervekkel bizonyos összefüggésben levőkre (tüneti bőrbántalmakra) választja ketté.

Az önszervi (idiopátikus) bőrbántalmakhoz azon kóralakokat számítjuk, melyek néha különös inger következtében, néha anélkül is keletkeznek és melyeknél a belső szervekkel való összefüggést nem mutathatjuk ki. lde tartoznak a pikkelysömör, lichen, a prurigo, egyes ekzema-alakok stb.

A tüneti börbántalmak közé soroljuk: a) azon kiütéseket, melyek szükségképen vagy legalább is rendszerint tüneteit képezik az általános megbetegedésnek. lde tartoznak a kanyaró, vörheny, himlő, takonykór, genyvérüség, szifilis, gümőkór, hasi hagymáz, kiütéses hagymáz, kolera, skorbut, lepra stb.; b) azon kiütéseket, melyek egyes szervek megbetegedésével oki összefüggésben vannak. Ide tartoznak az idült gyomor- és bélhurut, a májbántalmak, vesebántalmak, a női ivarszervek bántalmai kiséretében fellépők és azok, melyek a központi idegrendszer kóros állapotának tüneteiként, vagy az edénymozgató idegekben beálló mű ködési zavarok következtében mutatkoznak. E csoportba tartoznak a különböző acne-fajok, az erythema, az urticaria, herpes, a chloasma, achroma egyes ekzema-alakok stb.

Minthogy azonban a B.-eknek fenti alapon való beosztása a tudományos buvárlatok következtében folytonos változást szenved és a tudósok a szaktudomány rendszerbe foglalása céljából az egyes alakokat megfelelő keretbe illeszteni iparkodtak, ezért a bőrgyógyászatban egyes rendszerek fejlődtek, melyek az egymáshoz hasonló, vagy külsőleg egymással összefüggésben álló kóralakokat összefoglalták. Az első rendszer 1776. Plenk, a budai egyetemen működő tanár műve, melynek nyomán egyes angol és francia orvosok az eredetiben igen csonka rendszert kibővítették. Mind e rendszerek azonban az e téren való tudományos buvárlat gyermekkorában létesültek és ezért említést első sorban csak a tudományos, kórbonctani alapra fektetett, Hebra által 1842. felállított rendszer érdemel. Hebra 12 osztályba sorolta a B.-eket: 1. vérbőség, 2. vérszegénység, 3. a verejtékés faggyumirigyek működési és táplálkozási zavarai, 4. kiizzadások, 5. bőrvérzések, 6. szövettultengések, 7. szövetsorvadások, 8. jóindulatu új képletek, 9. rosszindulatu új képletek, 10. fekélyek, 11. bőridegbántalmak, 12. élősdiek okozta bőrbántalmak. Hebra után Auspitz nagyszabásu műben részint a szövettani eltéréséket, részint a belső okokból, nevezetesen az idegbefolyásokból származott kóralakokat behatóbban tárgyalta és rendszerbe foglalta, mely azonban nem volt képes Hebra rendszerét kiszorítani.

E sorok irója Hebra beosztását 1873. megjelent bőrkórtanában annyiban módosította, amennyiben az 1. és 2. osztályt egyesítette és a 12. osztályba a bujakórt és a görvélykórt mint a bőrbántalmak keretébe tartozó betegségeket sorozta be. Azon idő óta a kórbonctan és kórszövettan haladásával a bőrbántalmakkal kapcsolatban levő idegrendszerbeli elváltozásokat igen sok bőrbántalomnál ki lehetett mutatni és e sorok irója volt az első, aki 1883-ban ez irányt behatóan méltatta és külön rendszer alapjául vette. A következő 8 osztályt különbözteti meg t. i.; 1. edénybántalmak; 2. felületes lobos állapotok; 3. mély lobos állapotok; 4. helybeli táplálkozási zavarok; 5. általános táplálkozási zavarok; 6. új képletek; 7: önszenvi idegbántalmak; 8. élősdiek által okozott bőrbántalmak. E sorok irója után Leloir és mások ez irányt tovább művelték.

A B.-ek különböző alakban tünnek szembe, melyekre külön kifejezések vannak. Az elsődleges képződmények: 1. A folt, mely alatt egyes körülirt szinbeli elváltozást értünk. E szinbeli elváltozás lehet festényhiány (albinizmusnál), festényszaporodás (májfolt, szeplő), vérbőség (erythema, roseola syphilitica, vörheny). 2. A csalánküteg (urtica), halványfehér, esetleg halvány rózsaszinü, a felszinből csekély mértékben kiemelkedő lapos, kerek vagy rendetlen határu bőrelváltozás. Legjellemzőbb az urticaria (csalánküteg) nevü bőrbántalomra nézve. 3. A bibircs (papula), gombostűfejnyi, esetleg mákszenmyi, a bőr felszinéből kupalakban kiemelkedő vagy lapos felületü, vagy középen bemélyedt bőrelváltozás, mely v. rendes bőrszinü v. pedig halvány-, esetleg élénkvörös. Ily bibircseket látunk bibircses izzagnál (eczema papulosum), dobrócnál (lichen) stb. 4. A göb (tuberculum), kendermagnál, esetleg lencsénél is nagyobb, éleshatáru, tömött tapintatu bőrelváltozás, mely gyakran ki sem emelkedik a bőr felszinéből és csak tapintás által érezhető. 5. A hólyagcsa (vesicula), gombostűfejnyi, egészen kendermagnagyságu, a bőrből félgömbszerüen kiemelkedő bőrelváltozás, melyből a fedőréteg megnyitása után tiszta sárgás savó ürül. P. hólyagcsás izzag (eczema vesiculosum), hólyagcsás sömör (herpes facialis, labialis, progenitalis stb.). 6. A hólyag (bulla) borsónyi v. még nagyobb, tartalma tiszta savó v. geny v. genyes-véres folyadék. Jellemző a pemphigus-ra. 7. A genytüsző (pustula) annyiban különbözik a hólyagcsától, hogy tartalma geny v. véres geny, alapja pedig a rendesnél valamivel tömöttebb és keskeny vörös udvarral körülvett.

Forrás: Pallas Nagylexikon