Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
borda corrugation...
borda rib
borda stretcher
bordafáz to lace
bordák slats
bordák striations
bordákkal f... to truss
bordal convivial s...
bordal drinking-so...
bordaláda batten
bordaláda lathe
bordás ribbed
bordás striate
bordás striated
bordás bolt... groined vau...
bordásfal wall bars
bordaszelet... chop
bordaszelet... cutlet
bordáz to rib
bordáz to tool

Magyar Magyar Német Német
borda Rippe (e)
bordázat (h... Gerippe (s)...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Borda

(costa). Az emberi és állati csontszerkezetnek egyik alkotó része. Legnagyobb részükben csontból, elülső kisebb, részükben porcból álló ív alakban görbült lécek, hátul a csigolyákhoz, elől a mellcsonthoz rögzítve. Embernél az alsó B. porcai az elülső végükön egyaránt érintkeznek (c. spuriae, állbordák) v. szabadon kifutnak a lágyrészekben (c. fluctuantes, repülő B.-k). Az emberben a B.-k száma mindegyik oldalon többnyire 12, mi csekély szám, viszonyítva az alsóbb rangu gerinces állatokéhoz, ahol a törzsnek és a nyaknak legnagyobb részén is megvannak. Az emlős állatok közül csak kevésnek van kevesebb bordája, mint az embernek (így némely bőregérnek), a legtöbbnél több van, p. 14, a lónál 18, az elefántnál 19-20, a lajhárnál 23-at találunk. A békánál a B.-k egészen hiányoznak, a hüllők és madaraknál a nyaki csigolyákon is vannak és részben szabadon mozgók (p. kigyóknál), többször a csigolyákkal összeforrtan. Embernél a 12. v. 13. borda néha az egyik v. mindkét oldalon is hiányzik, másrészt a felső ágyék-, v. alsó nyakcsigolyákon is találunk ilyeneket (számfeletti B.), ezek változó hosszuságuak lehetnek; egy ágyék-bordapár az embernél nem tartozik a ritkaságok közé. Mind e viszonyok arra engednek következtetni, hogy az őskori embernél nagyobb volt a bordák száma, mint most, s valószinü, hogy a jelenlegi legfelső és legalsó is kihaló félben vannak. A borda középső abroncsalaku részét testnek (corpus c), hátsó duzzadt végét fejecskének (capitulum c.), a kettő között levő karcsubb darabot nyaknak (collum c.) nevezik; az utóbbi mellett a külső felszínen egy gumócska van (tuberculum c.). A borda-ív felső széle tompa, az alsó éles s mellette a belső felszínen barázda (sulcus c.) van a borda között levő ívek és ideg befekvésére. A bordatest belsejében szivacsos csontbél van, melyet kivül vékony tömött kéregréteg fed. A bordafejecske a háti csigolyák testével oldalfelé, a gumócska azoknak harántnyulványával izesül s az utóbbiakhoz a törzs nyaka szalagok utján van erősítve; a valódi B. porcainak elülső végét a mellcsonttal ízesülés és szalagok tartják össze. A B.-k nem egyforma hosszuak és nem egyforma hajlatuak; a hosszabbaknak a háti részén egy erősebb hajlatuk van (angulus c.); hosszuságuk az 1-7-8-ig gyarapszik, a 9-diktől kezdve fogy, leghosszabbak a 6-8-dik. Az első borda megismerhető a külső felszinén levő kis gumócskáról (tuberculum Lisfrancii s. scaleni), melyhez egy nyakizom tapad, a gumócskától sekély barázda van a kulcscsontalatti verőértől. Belégzéskor a B.-k emelkednek, kilégzéskor beesnek, az első esetben tágul, a második esetben szükül a mellkas. A bordaközti hézagokat izmok töltik meg.

B. (costa) a növénytanban, a növény levéllemezében többé-kevésbbé egyenes irányban végig huzódó edénynyaláb azaz levélér, továbbá hosszirányban kiemelkedő csikok a száron vagy a gyümölcsön

B. (Rietblatt, Weberkamm-peigne-reed), a szövőiparban rostélyszerü lap, melynek vékony, lapos drótból álló pálcáit B.-fogaknak nevezik. A B.-fogakat egyenlő távolságban két lécpár közé foglalják. A B.-fogak közé, illetőleg a B.-ürekbe huzzák be a láncfonalakat (l. Behuzás), miáltal párhuzamos helyzetüket biztosítják és a közéjük vetett vetülék-fonalak is egyenes vonalban és kivánt tömöttségben helyezhetők el. A vetülékfonalak sűrű elhelyezése nagyobb munkával jár, mert a fonalak surlódását le kell győzni; e célból a B.-t ingó keretbe, az u. n. B.-ládába foglalják. L. Szövőszék.

B. az építészetben, a keresztboltozatok éleinek tagozása. A B.-k tkp. kőívektől rakott vázak, melyekre a boltozatot, v. a váztölteléke: a süveg támaszkodik. Kiszökellésöket az ívköz és az anyag szabja meg és lehetnek faragott kőből v. idomtéglákból szerkesztve; az első esetben hornyulni szokták, hogy a süvegeknek legyen mire támaszkodniok. Megkülönböztetünk kereszt B.-kat, átlósokat, hosszirányu és simuló B.-kat. A B.-kat oszlopfejek vagy gyámkövek hordják. A bordás szerkezet a boltíveket egymástól függetleníti s így a boltozat megépítésénél a B.-kat rakjuk le és csak azután boltozzuk közéjük a süvegeket. A B.-k a csúcsíves építészet szerkezetéhez alkalmazkodnak leginkább - ez az építésmód kezdte használni és ez fejlesztette is ki azokat leginkább.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is