Bordal

olyan dal, melynek hangulatát a bormámor adja; bortermelő országokban fejlődött ki s rendesen ivás közben éneklik; társas jelleménél fogva szívesen olvaszt magába általános reflexiókat, szerelmi, baráti, hazafi-érzést, melyeket a bor élesztő tüze s a vidám társaság fokoz, gondolatmenete csapongó és szeszélyes, a lelkesülés magasabb fokán ditirambbá válik. Kitünő bordalköltő volt az ókorban Anakreón (v. ö. Szkolion-dalok). Irodalmunk ujjászületése óta számos B.-t írtak nálunk is, így Csokonai, Kölcsey, Bajza, Vörösmarty stb., de eleinte v. igen szabad, vagy nem elég elfogulatlan volt a hang; legszerencsésebben a B.-nak hangját is Petőfi találta el. Általán a B. két túlságba eshetik, vagy igen mámoros s akkor nem elég nemes, vagy igen józan s akkor hideg.

Forrás: Pallas Nagylexikon