Bordás medúzák

(Ctenophora), az ürbelü állatok egyik osztálya; szabadon úszó, többé-kevésbbé átlátszó kocsonya-összeállásu, de váznélküli, majd gömb-, majd harang-, majd szalagforma testü tengeri állatok. Testük fölületén nyolc sorban apró, csillangókból összenőtt csillogó lemezkék emelkednek; ezek az ú. n. bordák és mozgásukkal a helyváltoztatást eszközlik. A szájnyílás a testnek egyik sarkán fekszik és a szájbelen át a gyomorkészülékbe vezet, amelyből az edények erednek. Csalánozó szerveik ragasztószervvé módosultak; leggyakrabban két hosszú tapogatójuk van s ezek egymással átellenben a test két oldalán feküsznek, egy üregben visszahúzhatók. Idegrendszerüket még nem ismerjük tökéletesen, idegközéppontnak az otolitlemezt tartják; a bordák csillogólemezkéit az ú. n. szaglási lemez idegzi be. A gyomorkészülékből két, hólyagosan végződő tölcsér-edény indul ki, továbbá két másod- és két harmadlagos, elágazódó oldaledény, amelyek a bordák alatt futnak végig, de van ezeken kivül még két fölfelé haladó, vakon végződő ú. n. paragasztikus csatorna is. A szájnyíláson beáramló víz a táplálékot is magával viszi. A táplálék apró tengeri állatokból áll. Ivaros úton szaporodnak és hímnősek. Az ivartermények a gastrovascularis készülékbe jutnak s innen a külvilágba. Fejlődésük egyszerü, átalakulás nélkül való. A forróövi tengereket lakják, míg a mérsékelt és hidegövi tengerekbe ritkábbak. Közülök többen éjjel világítanak. Az eddig ismert fajok száma 150. Két rendre osztatnak: Tentaculata, rablófonalakkal és Nuda, rablófonalak nélkül. E két rendbe 4 család tartozik, amelyek közül igen közönséges a Castidoe-családba tartozó, szalagforma Venusöve (Cestus veneris) s a harangforma Beroë ovatus a Beroidoe-családból, amelyeknek példányai a Földközi-tengerben gyakoriak.

Forrás: Pallas Nagylexikon