Bordélyház

kéjnők lakóhelye; üzlet, vállalat, melynek jövedelmi forrása, árúcikke a női szemérem, a kéjelgés. A prostitució az emberi társadalomnak ősrégi és általános betegsége, melyet egészen megszüntetni sem az állam, sem a társadalom nem volt képe. Az államok tevékenysége odairányul, hogy gátat vessenek a prostitucióból eredő betegségek elharapózásának, az erkölcs és testi egészség veszélyeztetésének. Legtöbb helyütt nem az egyszerü tilalommal lép fel ellen a közhatóság, mert ez a tapasztalat szerint kiirtására nem, csupán ideiglenes elfojtására, titokban üzésére vezet, s ezáltal veszélyes még növekedik, hanem gondoskodik arról, hogy a kéjnők nyilvántartassanak s ezen nyilvántartás segélyében szoros rendőri és orvosi felügyelet alá vétessenek. Egyik főkérdése az erkölcsi és egészségügyi rendészetnek az, hogy a bordélyházak, a kéjnőknek tömeges együtt lakása, kéjnők tartása általi üzlet megengedtessék-e, vagy pedig a prostituáltak külön, magános lakásra kényszeríttessenek. Azon rendszert vagy eljárást, mely szerint a kéjnők csak bordélyokban türetnek, a németek «Kasernirung der Prostitution» névvel nevezik; vele szemben áll a külön lakási rendszer; néhol mindkettőt tűrik (p. hazánkban). A bordélyházi rendszernek mindenesetre előnye, hogy a hatósági ellenőrzést megkönnyíti, de nagy hátránya - mely miatt különösen ellenzik - abban áll, hogy a B.-ba került nők az erkölcsi végleges elsüllyedés veszélyének vannak kitéve; e nőket a bűn fertőjének légköre annyira megmételyezi, hogy szeméremérzetük egésze kivész és a javulásnak útjára való lépésük alig lehetséges. A helyhatósági rendőri szabályrendeletek főfeladata a bordélyok ügyét a helyi viszonyok szerint közelebbről rendszabályozni, különös figyelemmel a kéjlányok és bordélytulajdonos közötti viszonyokra.

Forrás: Pallas Nagylexikon