Borelli

János Alfonz, olasz matematikus és orvos, szül. Castelnuovoban, Nápolyban 1608 jan. 28., megh. Rómában 1679 dec. 31. Miután tanulmányait elvégezte, 1649. Messinában a matematika és filozofia tanára lett, 1656. pedig a pisai egyetemre hivták meg, egyszersmind tagja lett az Accademia del Cimento címü tudományos társaságnak Firenzében. Ennek feloszlatása után (1667) elhagyta Pisát és ismét Messinába ment. 1674. nyugtalan és heves természete által annyira elragadtatta magát hogy az akkori fölkelésben részt vett, miért az országból menekülnie kellett. Rómába ment és itt maradt élete végéig. Tudományos működése nagyon sokoldalu volt. Foglalkozott boncolástannal és élettannal, matematikával, csillagászattal és fizikával, azonfelül hírneves orvos is volt. Leghíresebb műve a De motu animalium című munka, melyben az állás, járás, ülés stb. mekanizmusára vonatkozó sok vizsgálódását irja le. Jupiter holdjairól szóló művében, már határozatlanul, kimondja azon nézetét, hogy az égi testek egymást vonzzák. Azonkivül ő készített első izben héliosztátot.

Forrás: Pallas Nagylexikon