(ejtsd: borgéze) Kamill Fülöp Lajos, Sulmona és Rossano
hercege, szül. 1775 jul. 19., megh. Rómában 1832 máj. 9. Azon híres családból
való volt, mely Sienából származott, 1450 óta elhatalmasodott és a XVII. század
elején V. Pál pápa révén (1605) nagy tekintélyhez és gazdagsághoz jutott. 1796:
B. francia szolgálatba lépett s 1803. nőül vette I. Napoleon második hugát,
Paulinát, Leclerc tábornok özvegyét. Az esküvő után a francia hercegi címet
kapta s gyorsan emelkedve, a francia testőrség századparancsnoka, majd ezredes,
osztálytábornok és Guastalla hercege lett. 1806. a piemonti kormányzóságot,
1808. a 27. és 28. hadosztály főparancsnokságát, kapta I. Napoleon bukása után
elvált nejétől s felváltva Firenzében és Rómában lakott. Gyermekei nem lévén,
örököse lett testvére: B. Ferenc, Aldobrandini herceg, ki 1776. született,
szintén a francia hadseregben szolgált s 1839 május 29. halt meg. Ez három fiút
hagyott maga után: 1. B. Márk Antal herceget, ki 1814 febr. 23. szül. 2. B.
Kamill Aldobrandini herceget, ki 1816 nov. 16. szül., 1848 márciustól májusig
pápai hadügyminiszter volt és végre 3. B. Scipio Salviati herceget, ki 1823
jun. 23. szül. A legidősebb, Márk Antal, megh. 1886 okt. 5., követte őt mél
tóságaiban B. Pál, sulmonai herceg, szül. 1845 szept. 13. Neje: Apponyi Ilona
grófnő. E házasságból szül. Kamilla (1869.), ki 1892 szept. 12-én. Torinóba
rokonához, Esterházy Miklós grófhoz ment nőül, továbbá: Scipio, Livius, Paula
és Rudolf. Pál herceg öccse: Gyula herceg, szül. 1847., Torlonia Sándor herceg
leányának kezével e dúsgazdag család vagyonát is örökölte. A B. családnak
régebben óriási, fejedelmi birtokai voltak. Övék volt a rossanoi, vivaroi,
sulmonai hercegség, övék az Aldobrandini-családtól öröklött bomarzoi hercegség
és a Poggio Nativo birtok, továbbá a római Campagna tetemes része. Antal
hercegnek ága azonban elszegényedett, úgyhogy még a világhirü képtárból is
néhány remekművet el kellett adnia, ami azután az olasz parlamentben
kellemetlen interpellációkra adott alkalmat.
Forrás: Pallas Nagylexikon