Boríték

vm. fűzött könyvnek, rendesen színes, vastagabb papirra nyomtatott cimlapja. A B. mintegy köntöse a könyvnek, rendesen féltünő modorban, diszes betükkel s néha több szinben nyomatják. A könyvkereskedők nagy sulyt fektetnek kiadványaik diszes borítékára, s manapság költséget nem kimélve, drága nyomdakiállításu könyvborítékkal iparkodnak a könyv kelendőségét előmozdítani - B. a neve a levél takarójának is, melyet a köznyelv kópertának nevezett el a francia couvert szó után, mi eredetileg teritéket jelent. Ezt a francia szót a bécsiek félreértették, s utánok nálunk is hibásan használják a B. helyett.

Forrás: Pallas Nagylexikon