Börjesson
János, svéd költő, szül. Bohus-Länben 1790., megh. Upsalában
1866 máj. 6. 1808. Upsalába ment teologiát tanulni, 1821-ben királyi udvari
prédikátor lett; élte alkonyát Upsalában töltötte. Drámáival tünt fel. Első
műve, Erik XIV, mely 1846-ban került színre, tetszést keltett. Ezt követték:
Solen sjunker, Gustaf I. sista dagar. (A nap leáldozik; I. G. utolsó napjai);
Ur Carl XII. ungdom (XII. K. ifju korából) 1855; Brödraskulden (testvéri bűn)
1861, stb. Mint lirikus is kiváló. Blommor och t?rrar p? en dotters graf
(virágok és könnyek egy leány sirjára), 1854, bármely más nemzet irodalmának is
büszkeségére válhatnának. B. leánya Ágnes (szül. 1827.) kit 1872. a stockholmi
művészeti akadémia tagjának választott.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|