Börjesson

János, svéd költő, szül. Bohus-Länben 1790., megh. Upsalában 1866 máj. 6. 1808. Upsalába ment teologiát tanulni, 1821-ben királyi udvari prédikátor lett; élte alkonyát Upsalában töltötte. Drámáival tünt fel. Első műve, Erik XIV, mely 1846-ban került színre, tetszést keltett. Ezt követték: Solen sjunker, Gustaf I. sista dagar. (A nap leáldozik; I. G. utolsó napjai); Ur Carl XII. ungdom (XII. K. ifju korából) 1855; Brödraskulden (testvéri bűn) 1861, stb. Mint lirikus is kiváló. Blommor och t?rrar p? en dotters graf (virágok és könnyek egy leány sirjára), 1854, bármely más nemzet irodalmának is büszkeségére válhatnának. B. leánya Ágnes (szül. 1827.) kit 1872. a stockholmi művészeti akadémia tagjának választott.

Forrás: Pallas Nagylexikon