Borló-Gyil hegység

a Vihorlat-Gutin trachitláncolat tagja, Bereg s kis részben Máramaros vmegyében, a Latorca és Borsova völgyei közt terül el D. felé az Alföldre ereszkedik alá, mig É-on a Dusina patak völgye a K-i Beszkidekhez tartozó Szolyvai havasoktól választja el, melyekkel 596 m. nyereg által függ össze. A B. hegység főgerince ÉNy-ról DK. felé vonuló összefüggő hegylánc, melyet a tövisfalvi nyereg (612 m.) két részre oszt; a Ny-iban a Bombuska (1022 m.), a K-iben a Buzora (1086 m.) és Szinyák (1040 m.) a legmagasabb csucs; e gerinc É. felé (a Dusina völgyébe) csak rövid ágakat bocsát, D. felé ellenben egymással párhuzamos hosszu ágak ereszkednek az Ilosva, illetőleg a Borsova völgye felé. Az Ilosva völgyének felső része jelentékeny hosszanti völgy, melyet a Buzorából kiinduló s a főgerinccel párhuzamos gerinc határol D. felől. E kettős gerincüség a B. egyik jellemző sajátsága; másfelől az Ilosva völgyébe ereszkedő D-i oldalágak elé az Erdőhegyhát vagy Hosszuhát (437 m.) hosszu gerince nyomul, s a B. DNy-i peremét képezi. A B. hazánk legnagyobb tuffhegysége, mely tisztán trachit-tuffból áll; a tuffrétegek vastagsága a 300 métert meghaladja. A Háthegység a tuff-felsíknak széles, csatornaforma mélyedményében rakódott le, és csupa kavicsból és hömpölyből, leginkább a kárpáti homokkőképlet töredékeiből áll, melyet a K-i Beszkidek vizei hoztak le; ezek bizonyára a Háthegység által elfoglalt eme csatornán folytak le mielőtt Szt.-Miklósnál és Podheringnél a magas tuff-zátonyokat áttörték és maguknak a tuff-felsikban csatornát vájtak. A hegység fővizei az Ilosva, s a belé ömlő Szinyanka. A B. leginkább erdős; alacsonyabb részeiben, különösen a D-i völgyekben számos község fekszik. Jelentékenyebb közlekedési út nem érinti.

Forrás: Pallas Nagylexikon