Börne

Lajos (előbb Baruch Löb), német iró, szül. Majna-Frankfurtban 1786 máj. 6. (hol atyja váltó-üzér volt), megh. Párisban 1837 febr. 12. Otthon szigoru ortodox-zsidó szellemben nevelkedett; utóbb Berlinben s Halléban orvosi, majd Heidelbergában s Giessenben államtudományokat tanult 1808-ig mire 1811. szülővárosában rendőrtisztviselő lett, de már 1814-ben, midőn Frankfurt mint ,szabad város" visszanyerte régi alkotmányát, mivel zsidó volt, nyugdijba küldetett. Igy, kényszerüségből, a publicisztikára adta magát s egyuttal 1817. az evang. hitre tért át. Egy időben kiadott folyóiratai (Die Wage, Die Zeitung der Stadt Frankfurt, Zeitschwingen) éles és élces stilükkel nagy tetszést arattak, de rövid életüek voltak. 1822 óta mint Cotta különböző vállalatainak levelezője Párisban, utóbb különböző német városokban tartózkodott, mignem atyja halála (1827) őt vagyonilag függetlenné tette, mire a juliusi forradalom (1830) őt ismét s állandóan Párisba vonta, ahol meghalt. Szélesebb körökben összegyüjtött dolgozatai (1829-34, 8 köt.) tették nevét ismertté; de nagy jelentőségü és befolyásu iróvá csak a juliusi forradalom óta lett. Kisebb tréfái és élces dolgozatai (Monographie der deutschen Postschnecke, Der Narr im weissen Schwan, Der Esskünstler, Denkrede auf Jean Paul stb.) szellemes felfogás, éles ész és szép stil által kitünőek. Leghatásosabb műve, párisi levelei (Briefe aus Páris, 1832-34). kitünően irvák, de tulzók és kiméletlenek minden az övétől eltérő vélemény iránt. A német viszonyoknak elkeseredett és igazságtalan megitélése tiszteletreméltó meggyőződésből származik, de mélyen sértette a német hazafiakat. Még hevesebb utolsó műve: Menzel der Franzosenfresser (1836), melyben utoljára kifejti kedvelt eszméjét: a német és francia nép szövetségét a szabadság védelmére. Jellemes, őszinte ember volt, aki tévedhetett, de mindig meggyőződése szerint irt és cselekedett. Művei ma már csak történeti érdeküek; célzásai sokszor máris érthetetlenek. Munkái 1862-ben jelentek meg 12 kötetben (Hamburg) és 1877-ben 3 kötetben (Reclam). Válogatott rajzait s elbeszéléseit magyarra ford. Luby Sándor (1880). Heine könyve Börnéről (1840) tele van aljas rágalmakkal és gyanusításokkal. B. legjobb életrajzát Holzmann Mihály irta (1888).

Forrás: Pallas Nagylexikon