Bornemisza

1. Adám, politikus, szül. Ádámföldön, Sáros vmegyében 1837. Iskolái végeztével katonai intézetbe lépett és tiszt volt 1860-ig. Ekkor megyei szolgálatba állt s mint szolgabiró működött. 1862. lemondott állásáról. 1863. mint a magyar légió ezredese résztvett a lengyel szabadságharcban. Elfogták s életfogytig tartó fogságra itélték. 1865. a cártól kegyelmet kapott. Ez időtől fogva gazdálkodott. 1881. Sárosmegye bártfai kerületében képviselővé választották. 1885. az aldunai telepítvényesek kormánybiztosává nevezték ki s a király a cs. és kir. kamarási méltósággal tüntette ki.

2. B. vagy Abstemius Péter, a Duna baloldali vidékén még külön nem vált protestánsoknak lutheránus érzelmü püspöke (született Pesten 1535 febr. 22.: megh. valószinüleg Sárbokon 1585). Főnemes szülei az 1541. évi török pusztításkor vagyonuktól megfosztattak, s talán maguk is odavesztek, s igy már gyermekkorában szomoru sorsra jutott. Tanult Kassán, hol 1533. Feledi Lestár kassai kapitányt intette, hogy ne imádkozzék fakép előtt, miért ez őt nagyon megverte, sőt fogságba is vettette. Majd Bécsbe ment tanulni s itt saját szállásán prédikációkat tartott; ezért Oláh Miklós, Verancsics Antal és Bornemisza nyitrai püspök sokat zaklatták, sőt börtönbe is juttatták. Kiszabadulása után külföldi utra indult ismeretei gyarapítása végett. Nyolc évig tartózkodott Olasz-,Francia- és Németországban, honnan mint kész tudós tért vissza hazájába. Itt mint a protestáns tanok hirdetője, a Vág mellékén sok egyházat megtérített. Szeredet, melynek földesura volt, az elsők közt reformálta. Innen járogatott Nagyszombatba, ahol magánosok, főleg Balassa János házánál többször prédikált. Telegdi Miklós itteni nagyprépost üldözései elől Zólyomba menekült, hol Balassának udvari papja s egyuttal annak fia Bálint mellett nevelő lett. 1564. Bécsbe idézték s több váddal léptek föl ellene 1565. Ungvárt időzött Balassa Menyhértnél és Schwendi Lá zárnál, kik János Zsigmond ellen hadakoztak. Ez időtájt Huszt várában is megfordult B. Boldizsárnál, de 1567. ujra Zólyomban volt. Az 1569. évi pozsonyi országgyülésen jelenlevő rendek előtt prédikációt tartott. 1570. a mátyusföldi prot. egyházaknak szuperintendense lett. 1572. Galgócon volt pap, de már 1573 elején Sempte s a Vág másik partján levő Szered lelkésze lett, egyuttal gr. Salm Gyula udvarában is végezte a predikátori teendőket. Itt laktában sajtót is állított fel, melyen számos művét nyomatta ki. Irói, szónoki és térítői működése folytán a Duna innenső vidékén mind jobban terjedt a reformáció, mi felköltötte a kat. főpapok bosszuvágyát. 1578 febr. 2. jelen volt a pozsonyi országgyülés megnyitásán, hol Telegdi ellen irt Fejtegetés művét maga osztogatta. Ugyanez évben az Ördögi kisértetekről irott müve miatt Salm által összehivott s prédikátorokból álló biróság kárhoztatólag nyilatkozott e műről s visszavonó irat kiadására itélték. E helyett azonban a maga mentésére fölment Bécsbe, de ott elfogták s három hétig börtönben tartották. Innen megszökött s pár hónapra Beckó várába huzódott meg, majd Detrekő várába, a Balassák szárnyai alá ment ismét. Innen ujból visszatért Semptére, ahonnan azonban 1579 jan. családostul elüzetett. Nemsokára Sárbokra, a saját birtokára vonult viasza, hol nyugalmát több uj könyv kiadására szándékozott felhasználni. Terve részben sikerült is. Munkái: Sophocles Electrájának fordítását Tragoedia Magiar nelvenn cimen mint Pesti Bornemisza Péter deák 1588. 1573. jelent meg Elsö része az Evangeliomokbol és az Epistolakbol valo tanvságoknak cimen Comiatin kezdve és Sempten végezve, Huszar Gal nyomdájában. Ugyancsak Sempten nyomatta, de már uj betükkel 1574. Második 1575. Harmadik 1578. Negyedik Része az Evangeliomokbol cimü munkáját, mig - Semptéből elüzetvén - az Ötödik részt Gyarmati Balassa Istvánnak oltalma alatt, annak detrekői várában már ő maga nyomtatta: 1579. Hogy mily nehéz viszonyok között jelenhettek meg Bornemiszának terjedelmes munkái, s hogy a katolikus főpapság és főurak által üldöztetve folyton bujdosnia kellett nyomdájával, leginkább igazolja azon körülmény, hogy az Evang. IV Részére bár nyomdahelyül Semptét jelzi 1578., az minden valószinüség szerint már Detrekőn fejeztetett be. Mert Perneszi András 1579. Nagyszombatban megjelent Válasz Bornemisza Péter leveleire cimü munkájában szemrehányásként irja, hogy «Im nem regen azt merted nyomtatni, hogy Sempten 1578. esztendőben nyomtattad, kiben tudod hogy semmi nincs, mért tauol voltal Semptetül.» Detrekőn jelent meg három évvel később, vagyis 1582. Enekec harom rendben c. terjedelmes munkája, majd ugyanazon évben és ugyanott kezdve, de már Rárbokon végezve Predikatio cimü nagybecsü műve is. Négy könyvecske a keresztyéni hitnek tudományáról. U. o. 1577. Fejtegetés (Sempte) 1577: Ördögi kisértetekről... U. o., 1578: Igen szép és szükséges prédikáció az istennek irgalmasságáról... (Sempte ) 1578; Cantio a szent János látásáról. H. és év n.; Cantiones funebrales. V. ö. Thury Etele: B. P. dunavidéki első ref. püspök élete és munkái: Budapest 1887; Zoványi Jenő: B. P. vallásfelekezeti álláspontja (Tanulmányok a magyar protestáns egyház és irodalom történetéből. Sárospatak, 1887, 71-86. lap.) Kiss Áron dr.: B. P. élete. (Prot. Szemle 1891. 1-19. lap.).

Forrás: Pallas Nagylexikon