Boroksa

puszta. Egy 1212. oklevél említi (Haz. Okl. VI. 8.), melyben Baran fia Ipolit az itteni egyháznak több birtokot ajándékoz, többek közt a B.-n levő jószágát a Jekonia fiaitól, Salatieltől, Eliachtól és Balázstól szerzett birtokrésszel s aztán a Kualuz nevü völgyben fekvő négy szőllővel együtt. E nehány adatban az Árpádkori etnografiai és kulturális viszonyoknak igen érdekes háttere rejlik. B. puszta, mely valahol a Dunántul feküdt, talán Fehér vmegye déli részében (Bodokt a. m. Bodajk, Igor a. m. Igar s Woreod a. m. a tolna vmegyei Borjád? környékén), nyilván a Sárviz mentén megszállt kun-kabar eredetü Brucsa (l. o.) nemzetségtől vette nevét, tehát kun-kabar telep volt, mely népségnek egyik elemét kvaliznak vagy kaliznak nevezték (l. Kaliz). Ez utóbbiak még a XII. század közepén is zsidó vallásuak voltak s ennek nyomait az említett oklevélben is feltaláljuk, amely szerint B. birtokosai olyan tiszta héber neveket viseltek. mint: Jekonia, Salatiel, Ellach (az Illés név héber alakja). A róluk nevezett helyeken, mint B. határában is, rendesen szőllők voltak, amiből kitetszik, hogy a szőllőmivelést ez a bolgárfajta népség honosította meg nálunk.

Forrás: Pallas Nagylexikon