Boros-Sebes

kisközség a Fehér-Körös völgyében, Arad vmegye borossebesi j.-ban, (1891) 1862 magyar és oláh lak.; a szolgabirói hivatal székhelye, vasuti állomással, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral. Van vashámora és kohója trachit-kőbányája és gőz-kőtörője. Anagy kiterjedésü B.-i uradalom 1387 óta a Losonczyaké (a XVI. században Losonczy Istváné) volt; 1566 elfoglalták a törökök, s ettől fogva a déznai vár bégje hozta jövedelmét. A török kiveretése után Zsigmond erdélyi fejedelem 1597. Ruszkai Kornis Gábor fejedelmi tanácsnoknak adta, kitől szalonfa Toldy István kezére került. Utóbb a törökök ismét elfoglalták a 25 évig birták. A mult században III. Károly Rajnald modenai hercegnek adományozta, ezt azonban mint hűtelent összes birtokaitól megfosztotta Mária Terézia s az uradalmat a kincstár által kezeltette. Utóbb Waldstein-Wartenberg Ernő gróf birta, kitől 1891. egy millió forinton gr. Wenckheim Frigyes vette meg. B. vidéke vasércekben gazdag, melyeket az uradalom több helyen műveltet; azonkivül gyümölcs és fa is bőven terem. 1893. Wenckheim gr. kiépíttette a B.-menyházai szárnyvonalat (93 km.), mely az arad-csanádmegyei vasut vonalához csatlakozik. Itt született 1816 febr. 12. Sárossy Gyula, az Arany-Trombita szerzője. V. ö. Márki Sándor: Dézna és vidéke. (Földrajzi Közlemények XV. 1887. 329-353.)

Forrás: Pallas Nagylexikon