Borosnyai
Lukács János, erdélyi ref. püspök, szül. Feldobolyban,
Háromszéken 1694 nyarán, megh. Marosvásárhelyt 1760 febr. 9. Tanult 1707-től
Nagyborosnyón, 1711-től Nagy Enyeden, hol 1713 ápr. 13. szubskribált. 1716.
Bethlen Miklós gr. fia mellett lett nevelő, 1719, husvétkor az enyedi kollégium
retorikai osztályában, 1720. Vizaknán lett tanító. 1721. szept. 10. külföldre
indult s nov. 15. érkezett Odera-Frankfurtba, hol egy télen át időzött. 1722.
máj. 29. innen Leidába ment, hol négy évet töltött. 1726. hazaérkezvén, rövid
ideig Vécsen volt br. Kemény Simonné udvari papja, 1727 jan. Enyedre ment
segédlelkésznek, hol 1729. rendes lelkész lett. 1735. Székelyudvarhelyre
tanárrá választották. Tanári működésének sokáig fennállott emléke az ő
fáradozása folytán átalakított iskolaépület volt. 1748 nov. 28. generalis
notariussá s a következő évben püspökké lett; mint ilyen az uralkodó által
oklevél utján megerősített püspükök legelseje volt. 1751. májusban
Marosvásárhelyre ment lelkészül. Az ő püspöksége idejében történt az orgonának
a ref. templomokba nagyobb számmal való bevitele. Munkái: De universo gratiae
divinae negotio. Leida 1725; Tholdi Adám felett tartott prédikáció. Kolozsvár
1751; Halotti beszéd br. Alvinczy Gábor felett (Halál és minden kisértetek...)
Szeben 1751; Catechismusi házi kincs avagy a keresztényi hit főágazatainak...
magyarázatja (Stehelin Kr. után). Kolozsvár 1752; Teleki Kata felett tartott
prédikáció. U. o. 1758; Pápai Páriz Ferenc tiszteletére irt latin verse
megjelent a Justissima adorea (Kolozsvár 1717 ) c. könyvben. V. ö. Ravasz
János: B. Lukács János erd. ref. püspök élete (Protestáns Közlöny, 1889. 12-15.
sz.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|