Borosnyai

Lukács János, erdélyi ref. püspök, szül. Feldobolyban, Háromszéken 1694 nyarán, megh. Marosvásárhelyt 1760 febr. 9. Tanult 1707-től Nagyborosnyón, 1711-től Nagy Enyeden, hol 1713 ápr. 13. szubskribált. 1716. Bethlen Miklós gr. fia mellett lett nevelő, 1719, husvétkor az enyedi kollégium retorikai osztályában, 1720. Vizaknán lett tanító. 1721. szept. 10. külföldre indult s nov. 15. érkezett Odera-Frankfurtba, hol egy télen át időzött. 1722. máj. 29. innen Leidába ment, hol négy évet töltött. 1726. hazaérkezvén, rövid ideig Vécsen volt br. Kemény Simonné udvari papja, 1727 jan. Enyedre ment segédlelkésznek, hol 1729. rendes lelkész lett. 1735. Székelyudvarhelyre tanárrá választották. Tanári működésének sokáig fennállott emléke az ő fáradozása folytán átalakított iskolaépület volt. 1748 nov. 28. generalis notariussá s a következő évben püspökké lett; mint ilyen az uralkodó által oklevél utján megerősített püspükök legelseje volt. 1751. májusban Marosvásárhelyre ment lelkészül. Az ő püspöksége idejében történt az orgonának a ref. templomokba nagyobb számmal való bevitele. Munkái: De universo gratiae divinae negotio. Leida 1725; Tholdi Adám felett tartott prédikáció. Kolozsvár 1751; Halotti beszéd br. Alvinczy Gábor felett (Halál és minden kisértetek...) Szeben 1751; Catechismusi házi kincs avagy a keresztényi hit főágazatainak... magyarázatja (Stehelin Kr. után). Kolozsvár 1752; Teleki Kata felett tartott prédikáció. U. o. 1758; Pápai Páriz Ferenc tiszteletére irt latin verse megjelent a Justissima adorea (Kolozsvár 1717 ) c. könyvben. V. ö. Ravasz János: B. Lukács János erd. ref. püspök élete (Protestáns Közlöny, 1889. 12-15. sz.).

Forrás: Pallas Nagylexikon