Borostyán

(növ.), boroszlán néhol repkény boncs Dunántul, Hedera, Tourn. a róla nevezett családnak légi gyökerekkel magasra kuszó v. a földön szétfutó iszalagja, a fák természetes diszítménye. Levele örökzöld, karéjos. Virágzata ernyős, gyümölcse bogyó. A H. Helix L. (repkény B., ragadozó v. vad B.) az óvilág cserjéje, erdőtalajon, sziklákon nő, a fák derekán falakon stb. 10-15 m. magasra, vagy magasabbra is felkuszik; a vén B. dereka 1/3 m.átmérős vastag is lehet. A B. azonban nagyon lassan növekszik, mig 1 dm.-nyi átmérősre vastagodik, már több száz éves, ezért szokásmondás, hogy a B. 100 esztendős korában virít. Levele kopasz fényes, sötétzöld, többnyire fehéren erezett, szögletesen ötkaréju. Csak vén korában, napos helyen, a vastag törzs és őszkor virágzik. Virágzása azonban a körülménytől, különösen a termőhely kedvező voltától függ, jó helyen már 25 esztendős korában is virágzik. A virágzó hajtás levele egész eltérő, tojásdad, karéjtalan (felemás levél; heterophyllia), ugy hogy a B. ága virágzása idejen a nem gyakorlott szemnek egészen idegen. Ha az ilyen levelü hajtásokat dugványokról szaporítják, a belőle felnevelt B. gyakran nem kuszik, hanem merevszáru marad, fa alakuan nő; ez a kertészek Hedera arboreája. Virágja zöldessárga, tavaszra érő mérges bogyója fekete. Fiume környékén a levele fényesebb. Kertekben több fajtája van. Ilyen a tarkalevelü, továbbá a gyorsan növekvő skót B. (H. hibernica Hortulanorum) nagy és világos zöld levelekkel. Ezt azonban a hideg hamarább megviseli, mint a kisebb levelüt, s télre be kell takarni. Déli Európában s keleten a H. Helixet, a H. poétarum Bert. (H. chrysocarpa Walsh H. poëtica C. Bauh.) váltja fel; ennek a bogyója nagyobb és sárga. A barátság jelképe. A régiek a likacsos fajából borszürő edényt is csináltak.

Forrás: Pallas Nagylexikon