Borostyánmeggy
vagy babérmeggy (növ.), Prunus Laurocerasus L., Cerasus
Lauro-cerasus Lois.), örökzöld, 2-6 méter magas cserje, nagy, bőrnemü
elliptikus, aprósan fürészelt levelekkel, ezeknek tövében álló virágfüzérrel,
aránylag apró fehér, illatos szirmokkal, gömbölyded-szivalaku feketés
gyümölccsel is. Mint díszcserje védett helyeken jól betakarva kitelel. Tirol
déli részén és Pola körül sokat termesztenek. Levele keserü fűszeres izü,
szétdörzsölve olyan szagu mint a keserü mandola. Vizzel desztillált
folyadékában keserü mandola-olaj (benzaldehid) és kékítő sav van, de a
sértetlen levelekben valószinüleg csak annygdalin van, melyet azonban a levél
szövetének megsértésével az erjesztő felbont. Valamennyi Prunusfaj közt a B.
levelében van a legtöbb kékítősav. 12 rész friss levélnek 36 r. vizzel és egy
r. borszesszel való desztillálásából a babérmeggyviz (Aqua lauro cerasi,10 r.)
lesz, mely kissé zavaros, mérges, keserü mandola szagu és izü; e helyett
orvosságnak használják. Levelével tejes ételt szokás füszerezni, de ártalmas is
lehet. A nem mérges babérlevelet könnyen meg lehet tőle különböztetni, mert ez
sötétebb zöld, épszélü, nem fürészelt, a széle bodros, dörzsölve fűszeresszagu.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|