Borpálma
(növ.) Borassus L., delel-, lontár-, palmira- vagy
loddi-pálma), a pálmák családjának egyik génusza abroncsosan izelt, belül
fekete, keményfáju törzzsel, tüskés nyél végén álló legyezős levelekkel.
Egyetlen faja a B. (B. flabelliformis L.), melyet az Ó-világ forró égövén a
térítők közt vadon találnak és termesztenek. Törzse kupalakuan 30 m.-re is
felnyulik, átmérője a tövén 60, a levélüstök alatt már csak 30 cm. Levele 3 m.
hosszu. Kétféle virága külön-külön növényen, 12-15. esztendejében jelentkezik;
egyszerre 20-30 gyümölcsöt érlel; ez gyermekfej-nagyságu;taplós, azután leves
husában három csonthéjas magva van.
Mind a gyümölcse, mind a magva, akár éretlenül, akár
éretten, még hozzá nyersen is, vagy különfélekép elkészítve mindig jóizü étel.
De a növény egyéb része is ételt vagy italt nyujt. Palántáját főzelékül eszik
(Cejlonban kelingu a neve) v. aszalás után összedarálják és kiszitálják; a
szingálok igy nyerik darájukat. A felnőtt B. gyökerének keményítő rögét
szágó-ra használják fel. Himtorzsája fejletlen végének levagdalt darabkáit
kisajtolják, v. a törzsét magát megsebzik, hogy levét toddi v. pálmabor nevü
itallá erjeszthessék, v. azonnal barna cukorrá sűríthessék mely dzsaggara néven
jut piacra. A torzsa buroklevelének rostjait megfonják, fiatal fehéres levelére
pedig irnak. Ilyen B. levelein irott, több régi hindu könyvet őriznek,
melyeknek egyike B. dicsőségét megénekelve 801-féle használatát sorolja el.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|