ritkán borsfa (Piper L., növ,), a borsfélék családjának több
mint 600 fajt számláló és azért sokféleképen elnevezett cserjéje, ritkán fája,
néha fűnemü növénye, meredt v. fölcsavarodó szárral, nyeles, csaknem
egyközes-erü egyszerü levelekkel, dús virágzattal, amely néha ernyős, jobbadán
pedig vastaggerincü, többsoru füzér. Virága egyes fajokon pároséltü, másokon
özvegy, hol ül, hol kocsános. Legnevezetesebb faja a fekete, kerek, közönséges
vagy török B., babérmag, a nagyobb szemü (P. nigrum L.); felmászó szára
legföljebb hüvelykujj vastagságot és 5 m. magasságot ér el; röviden tojásdad,
hegyes-végü levelével átellenben álló gyéres füzéren kéthímü, egyanyás, lepeltelen
virágai vannak; termése eleinte vörös, később sárga bogyó, egyetlen húsos
maggal. Hazája Elő-India, Travankor-és Malabár vidéke, ahonnan Tulsó-Indiába, a
Szunda-, Filippini-, fűszeres-meg a nyugat-indiai szigeteken is
elterjesztették. Dugványról szaporítják és venyige módjára, gyérlombu fákra v.
pedig alacsony póznákra eresztik föl. Már egyéves korában is gyümölcsözik, élte
5-ik évétől 20-ig évenkint 4-5 kg. bogyót terem, azután lassacskán elernyed.
Termését éretlenül szedik: amint a legelsők pirulni kezdenek, a virágfüzér
gerincéről lepörgetik, a napon vagy enyhe kemencében szárítják, mire
megfeketedik és összeráncosodik. Ekkor még fejletlen csíráju magvának húsa
kivül zöldesszürke, belül sárgásfehér és lisztesen tülöknemü. Terpentinszerü
olaja (1%) okozza zamatját; íze pedig a 2-8 % Piperintől (C17H19NO3)
van, melyet az alkohol fölold és prizmás kristályokban hagy meg. Kémiai hatása
semleges; de kálilugos főztéből az erősen bázisos piperidin (C5H11N)
és a piperinsav (C12H10O4) kulön válnak ki. Az
utóbbit káli-szupermanganáttal piperonállá (C8H6O3)
változtatják át, amelyet heliotropin néven vaniliafűszagu kellemes illatszerül
használnak. A fehérbors, a növénynek éretten kihüvelyezett magva, melyet
leginkább Khina vásárol holott Európa a fekete borsot jobb szereti. Főpiacai
Európában: London, Amsterdam és Hamburg; legkitünőbb a malabár-bors, közepes
fajtája a singapun és pinang B.; a hollandi v. batáviai B. a legsilányabb.
Forrás: Pallas Nagylexikon