Borsod

Vármegye, hazánk volt tiszáninneni kerületének egyik megyéje, a Tisza jobb partján; határai északon Gömör- és Abauj-Tornamegye, keleten Abauj-Torna-, Zemplén- és Szabolcs-, délen Hajdu- és Heves-, nyugaton Heves- és Gömörmegye; alakja a középen befüződött szabálytalan négyszög. Kiterjedése 3427.77 km². Északi és nyugati része túlnyomóan hegyes, keleti és déli része termékeny róna. A megyét ÉNy -DK-i irányban a Sajó folyja keresztül, jobb partján a jelentékeny Bükk-hegység (l. o.) terül el, melynek középpontját képező nagy fensík a 937 m. magas Bálványban kulminál, ahonnan tetemes völgyek É. (Szilas-patak völgye), K. (Hámori völgy ) és D. felé (Tárkányi, Bogácsi völgy) vonulnak alá, mig Ny. felől a szintén délre nyiló Eger völgye választja el a gerinces Mátrahegységtől. A Sajó völgyétől északra a tornai hegycsoportnak és a szendrő-forrói dombvidéknek a Bodva által elválasztott alig 500 méterig emelkedő végső nyulványai hálózzák be a megye északi csücskét, míg ettől délre a Sajónak mindinkább kitáguló völgye a nagy magyar Alföldre nyílik, mely a megye D.-i felét foglalja el. Geologiailag a Bükk-hegység túlnyomóan régibb másodkori képletekből (agyagpalákból, mészpalák) áll. a csúcsokat főleg mészkő alkotja, helyenként eruptiv kitörésekkel, gazdag érctelepekkel, míg az északi dombos vidéket főleg mész alkotja, a síkság pedig diluviális és alluviális eredetü. A megye főfolyója a délkeleti határ közelében kanyargó (de csakis kis részben határt képező). Tisza, melybe itt a megye fővízerének tekinthető Sajó (bár már zempléni földön), a Hejőpatak s több kisebb ér szakad. A Sajó mellékvizei közül balfelől a Szuha, Bodva és (csekély mértékben) a Hernád, jobbfelől a Hangony, Szilvási patak és a Szinva öntözi a megye földjét. A Bükkhegység déli vizei közül az Eger, a Kanya, a Kácsi viz szelik a megye déli lapályos részét, amely az említett vizek mentén, különösen azonban a Tisza vidékén Mező-Kövesd, Mező-Keresztes és Emődtől délre sok helyen kiterjedt mocsarakba megy át, melyeknek kiszántása a Tisza részbeni szabályozása dacára sem sikerült; e vidéken nagyobb állóvizeket is (Fehér nád) találunk, minthogy az egész lapálynak a Tiszába ömlő jobbparti mellékvizek folyásának irányában esése alig van s magának a Tiszának esése e megye területén alig 2 méter. E helyeken a megye égalja sem egészséges, nagy forróság mellett a mocsarak párolgása rontja a levegőt, míg a Bükk-hegység klimája enyhébb és egészséges. B. közepes évi hőmérséklete 10-11 ° C., a hegyekben valamivel kevesebb és mérsékelt. A csapadék évi mennyisége B. lapályos részein 5-600 mm., a hegyekben jóval több, bár itt sem emelkedik 700 mm. fölé. Déli része hazánk legszárazabb vidékei közé tartozik.

A megye hegyes részeiben ásványkincsek bőven fordulnak elő; művelés tárgyát képezik vas- és rézércek (Nádasd, Ozd, Rudobánya, Telekes), kőszén (Ozd Center, Nagy-Barca, Várkony, Sajó-Kaza Bánszállás, Disznós-Horvát, Diósgyőr, Varbó, Edelény) márvány, palakő, kitünő agyag (Tapolca), gránit (Novaj) stb. Ásványvizei Diós-Győrben, Kács-Tapolcán, Tapolcán, Hámoron vannak. Fürdői vannak a 3 Tapolcán (Diósgyőr, Görömböly és Kács mellett).

Története.

B. már ősi idők óta mívelt és lakott föld volt, miként azt a területén talált őskori tárgyak, eszközök, bronzok és cserepek tanusítják. A magyarok bejövetelekor Örs és Bors vezér szállták meg s utóbbiról vette nevét is. Királyaink palotáikkal diszítették s élénk köz- és jogi élet középpontjává lett. Már az Árpádházbeli királyok alatt emlittetik a győri és dédesi királyi vár s az Upponyerdő, melyben a királyi bölény- és bivalyvadászok tanyáztak; a Bükk-hegység erdőségeiben királyi vadászpagonyok voltak, melyeket királyaink sokszor kerestek fel. Később a talán avar eredetü győri földvár helyébe a diósgyőri királyi palota épült, mellette a szilvási zárda, hol királyaink gyakran tartózkodtak és több országgyülés is tartatott. B. területén több nevezetes szerzetesi telep is volt, így a bencések boldvai, tapolcai és kács-monostori, a ciszterciek bél-háromkúti apátságai (l Apátfalvai apátság), a pálosok diósgyőri, szent-léleki és sajó-ládi kolostora, melyek többnyire a XII-XIV. századból valók; továbbá B.-hez tartozott akkor Eger is, káptalanjával. A tatárok betörése 1241-ben B. legnagyobb részét is elpusztította; Ónod mellett a Muhi pusztán volt a szerencsétlen ütközet, mely IV. Béla vereségével végződött és majdnem az egész ország pusztulásának volt előhirnöke. A tatárok visszavonulása után sem állott helyre a béke: 1280-ban Tamás mester egri püspök IV. László király ellen fellázadt, de a király hadával Jenkén és Muhin megjelenvén, megfékezte őt. Az Anjouk alatt a tatárok által feldúlt diósgyőri vár is ujra felépült és királyaink kedvelt és fényes mulatóhelyévé vált. Nagy Lajos, aki Katalin leányát is itt temette el, utóbb Zsigmond és neje, Mátyás király és Mária, II. Lajos neje gyakran tartózkodtak itt s Diósgyőr vidéke gyakran volt nagy vadászatok és ünnepélyek szinhelye. A török uralom alatt B. szintén sokat szenvedett; 1566-ban Dédes és Diósgyőr várai estek áldozatául, 1582-ben a törökök a Muhi pusztán vereséget szenvedtek s 1596-ban Mátyás herceg Mezőkeresztes mellett megverte Mohammed szultánt de ez őt utóbb üldözőbe véve, Miskolcig űzte. 1707-ben II. Rákóczy F. Ónodon tartotta ama híres országgülést, amelyen a szövetséges rendek az ellenvéleményü turócmegyei követek egyikét összevagdalták, másikát megsebesítették, a megye pecsétjét elvették és zászlóját szétszaggatták.

Forrás: Pallas Nagylexikon