Borsóka kór

sertéseknek és szarvasmarháknak betegsége, melynél az állatok izomzatában, ritkábban a szalonnában és az izomnélküli belső szervekben a Taenia solium, illetőleg a T. mediocanellata nevü galandférgek fiatal fejlődési alakjait képviselő hólyag férgek (Cysticercus cellulosae, illetőleg C. Taeniae mediocanellatae) vannak jelen. Az említett galandférgek az ember beleiben élnek, honnan ivarérett v. már ébrényeket tartalmazó izeik időnkint a bélsárral kiürülnek és a szabadba jutnak. Ha aztán ez izeik v. petéik a tápszerrel v. takarmánnyal sertés, illetőleg szarvasmarha gyomrába kerülnek, akkor itt az emésztőnedv burkaikat feloldja és a szabaddá lett ébrények a gyomor falát átfurva a testben tovább vándorolnak, mig végül valahol az izomzatban v. pedig más szervben megállapodnak és itt lassankint vékonyfalu lencse v. borsó nagyságu hólyagokká borsókákká alakulnak át, melyek belsejökben tiszta sárga savót tartalmaznak és melyek falának belső felületén az ébrény pontszerü feje foglal helyet. Gerlach vizsgálatai szerint ez átalakulásra 110 nap szükséges (40 napos borsóka kendermag nagyságu a fej szivókás és horogkoszoruja tökéletlenül kifejlődött; 60 napos borsóka borsó nagyságu, vesealaku, a fej már jól kifejlődött, de még rovátkolt nyaka nincs). Ha a teljesen kifejlődött borsóka, mely különben az állatban éveken keresztül életképes állapotban marad, az ember gyomrába és innen a bélbe jut, akkor feje a bél falához tapad mig nyakán egymásután uj izek fejlődnek, miáltal galandféreggé alakul át. A sertés borsókájából az ember belében a horogkoszorus fejü T. solium, szarvasmarháéból a sima fejü T. mediocanellata fejlődik.

Borsókák jelenléte az állatokban ritkán okoz feltünőbb jelekben nyilvánuló megbetegedést, sőt az állatok mellette meghizhatnak. Csak ha az agyban vannak hólyagférgek, akkor okoznak bénulásokat v. görcsöket, ha pedig tulságosan nagy számban vannak a testben, akkor végül rossz táplálkozást és ennek folytán lesoványodást és senyvességet vonhatnak magok után. Az állatok életében biztossággal csak akkor állapítható meg a betegség, ha a szem burkaiban v. a nyelvben illetőleg a nyelvfékben is vannak borsókák, melyek e helyeken kitapinthatók és kimetszhetők v. pedig a szem belsejében szemtükörrel megláthatók. (A kőbányai és a soproni sertésveszteglő állomásokon minden egyes szerb és romániai sertést borsókák jelenlétére nézve még vizsgálnak oly módon, hogy az állatot egy ember a földre dönti, száját bottal szétterpeszti és nyelvét az állatorvos két keze ujjaival végig tapogatja). A leölt állatban a borsókák könnyüséggel felismerhetők. Legnagyobb számban az izmok és izomrostok közötti kötőszövetben találhatók, u. m. a nyelvben, a szivben, a combokban, a törzs izomzatában, a nyakon, ritkábban a szemben, az agyvelőben és más szervekben, valamint a szalonnában. Szarvasmarhákban főképen a rágóizmok szoktak borsókákat tartalmazni. Nehezebb a felismerés összevágott husban és kolbászfélékben. E célra tanácsos Schmidt-Mühlheim szerint az illető husféleségnek megvizsgálandó részletét 6-szoros mennyiségü mesterséges emésztőnedvvel leönteni, amidőn a hus és a zsir pár óra alatt feloldódik, a borsókák tejei pedig az edény fenekére sülyednek és az üledékben mikroszkóppal megtalálhatók. A borsókás (lencsés) hus többnyire rendes kinézésü és izü s csak ritkán halványabb, sárgás és némelyek szerint édeskés izü. Nyers állapotban való élvezete után az ember galandférgeket kap s azért az ilyen hus nem alkalmas közfogyasztásra és nálunk el is szokott koboztatni. 65°-ra való felmelegítés azonban tönkreteazi a borsókat és azért jó megfőzés v. megsütés után veszély nélkül ehető s Németországban jelenleg már a legtöbb nagyobb városban a borsókás hust, a helyett hogy elkoboznák, rendőri felügyelet alatt arra alkalmas készülékekben megfőzik és azután olcsó pénzen a szegényebb néposztálynak eladják, mely azt alacsony ára miatt igen keresi.

Borsókás állatok gyógyítása lehetetlen. Megelőzése céljából szükséges az állatokat minden olyan helytől távol tartani, mely emberi ürülékkel be van szennyezve, főleg tehát árnyékszékektől és emésztőgödröktől. A betegség gyakoriságát szemléltetik a következő adatok: Kőbányán az 1886-90. években élve megvizsgált 558799 drb román és szerb sertés közül borsókásnak találtatott 4964 drb, azaz 0.88%. A B. az osztrák polg. törvénykönyv 924. §-a szerint szavatossági főhibát képez 8 napi szavatossági határidővel.

Forrás: Pallas Nagylexikon