Borstell

Károly Henrik Lajos, porosz lovassági tábornok, szül. Tangermündeben 1773 dec. 30., megh. Berlinben 1844 máj. 9. 1788-ban egy vértesezredbe lépett, s kitünt Pirmasenz és Kaiserslautern mellett (1793). A jénai csata után (1806) ügyesen tartóztatta fel Neyt s keresztül vágta magát Blücherhez. A tilsiti béke után a hadsereg ujjászervezésére kiküldött bizottságnak tagja s a pommerániai dandár parancsnoka lett. Hazafias lelkesedésében 1813. saját felelősségére neki ment csapatjával a franciáknak és győztesen harcolt Mökern, Grossbeeren, Dennewitz és Lipcse mellett. Résztvett azután az 1814. belga hadjáratban. 1815. a 2. porosz hadtest parancsnokának nevezték ki. Ugyanekkor Blücher a Namurban fellázadt szász csapatok lecsöndesítésével bizta meg, meghagyva neki egyuttal, hogy a lázongók zászlóit égesse el, a hét főcinkost pedig lövesse agyon. B. e szigort nem tartván jogosultnak, nem engedelmeskedett; emiatt a hadi törvényszék állásától elmozdította s 4 havi várfogságra ítélte. 1816. kegyelmet nyert s a porosz tartománynak főparancsnokává neveztetett ki. 1825. mint lovassági tábornokot áthelyezték Koblenzbe, 1810. pedig nyugalomba vonult.

Forrás: Pallas Nagylexikon