Borstell
Károly Henrik Lajos, porosz lovassági tábornok, szül.
Tangermündeben 1773 dec. 30., megh. Berlinben 1844 máj. 9. 1788-ban egy
vértesezredbe lépett, s kitünt Pirmasenz és Kaiserslautern mellett (1793). A
jénai csata után (1806) ügyesen tartóztatta fel Neyt s keresztül vágta magát
Blücherhez. A tilsiti béke után a hadsereg ujjászervezésére kiküldött
bizottságnak tagja s a pommerániai dandár parancsnoka lett. Hazafias
lelkesedésében 1813. saját felelősségére neki ment csapatjával a franciáknak és
győztesen harcolt Mökern, Grossbeeren, Dennewitz és Lipcse mellett. Résztvett
azután az 1814. belga hadjáratban. 1815. a 2. porosz hadtest parancsnokának
nevezték ki. Ugyanekkor Blücher a Namurban fellázadt szász csapatok
lecsöndesítésével bizta meg, meghagyva neki egyuttal, hogy a lázongók zászlóit
égesse el, a hét főcinkost pedig lövesse agyon. B. e szigort nem tartván
jogosultnak, nem engedelmeskedett; emiatt a hadi törvényszék állásától
elmozdította s 4 havi várfogságra ítélte. 1816. kegyelmet nyert s a porosz
tartománynak főparancsnokává neveztetett ki. 1825. mint lovassági tábornokot
áthelyezték Koblenzbe, 1810. pedig nyugalomba vonult.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|