Borszürés

Zavaros borok az u. n. aljborok tisztítása, derítése a B.-sel veszi kezdetét. E szürésnek legegyszerübb módja az, hogy a zavaros bort u. n. szürő-zsákokon bocsátjuk át. Ennek az elvnek alapján készül a hollandi borszürő, mely kettős fa v. cinezett vörös rézedényből áll, s amelynek válaszfalában cinezett sárgaréz tokok vannak elhelyezve; rájuk köttetnek a kettős szürőzsákok. A szürendő bor a felső tartályba öntve a szürőzsákokon át az alsó tartályba jut, innen egy csapon át kibocsátható. A felső tartályba folytonosan utána kell tölteni a bort s ajánlatos hozzá 50 literenkint mintegy 10 dkg. faszénport keverni, mely a zsák likacsait eltömi s egyszersmind a bort tisztítja. Az első felöntés zavarosan fog lejutni, azért ujból fel kell önteni. A szürőzsákok használat előtt erős lugban kifőzendők és többször kimosandók, hogy a zsák szálainak oldható anyagai mind kivonassanak, mert ezek a bor izét megrontanák; éppen igy minden használás után ujból jól ki kell mosni a zsákokat és edényeket, azután teljesen kiszárítani. Egyszerü készülék Babonak borszürője is, mely felül befödhető, alul pedig két feneke van, melyek közül a felső lyukacsos. A két fenék 5 cm.-re van egymástól. Szürő anyagul papirpép szolgál, melyet tiszta homokkal vagy kaviccsal fednek be, hogy a ráöntött bor föl ne kavarja. A szürt bor az alsó fenéken levő csapon át távolítható el. Vannak ezenkivül önműködő borszürők is, melyek közül a nagyobb szükségletre megfelelő a Pollmár-féle önműködő borszürő egész 500 liter óránkinti munkaképességgel.

Forrás: Pallas Nagylexikon