Borúth
Elemér (családi nevén Steiger Alajos), költő, a Petőfi-társaság
tagja, szül. Mádon, Zemplén vmegyében 1833 jan. 16., megh. Sátoralja-Ujhelyen
1886 aug. 26. Mint mádi birtokos, a szőllőmíveléssel foglalkozott, 1870-től
azonban sátoralja-ujhelyi lakos és lapszerkesztő volt; 1879. a Petőfi-társaság
tagjává választotta. Szépirodalmi munkásságát 1854. kezdte az akkori fővárosi
hirlapokban. Verseinek első gyüjteményét Boruth költeményei, Pest 1859, a
közönség rokonszenvesen fogadta; Petőfi hatása alatt áll, de e tekintetben a
legöntudatosabbak egyike, aki nem vadássza a cikornyát; őszinte, igaz hang,
mély kedély és könnyen izgatható képzelet kedveltették meg verseit. Ujabb
költeményeit Nyárlevelek cimen adta ki (Sátoralja-Ujhely 1878), mely kötetben a
népies hangu művek mellé elbeszélések és humoros versek is sorakoztak; e könyv
a költőt jelentékeny fejlődésben mutatta be. Hátrahagyott műveit két kötetben
Szana Tamás bocsátotta közre életrajzával (Budapest 1887). Dalai közül több a
nép ajkán-is él kivált azok, melyekre Simonffy Kálmán Szénffy Gusztáv és Kralovánszky
Mór zenét alkalmaztak, mint: Szomorú fűz ága hajlik a virágra..., Tele van a
rózsabokor..., De szépen szól a furulya stb.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|