Borz

(Meles Storr.), a ragadozó emlősök (Carnivora) rendjében a menyétfélék közé tartozó állatnem melynek egyetlen faja az európai közönséges B. (Meles taxus Pall.), otromba, köpcös testtel; háta széles, lábai kurták, feje rövid, orra hegyes; fülei rövidek, első lábain erős, ásó karmai vannak. Bundája hátán szürkés szinü, hasa és lábai feketék, hátsó lábai között a farka tövéig rozsdásfehér; a szájazugától a füléig fekete szinü, hátrafelé szélesedő sáv huzódik. A nőstények világosabb szinüek. Európában a 60-ik É-i szélességi fokig fordul elő; D.-Európában Olaszországban található; de a többi középtengeri tartományokban nem fordul elő. Ázsiában a Léna folyóig terjed, a Kaukázusban gyakori és D-i határa Tibet. A föld alatt, saját maga készítette építményben lakik, s ezt magános helyeken építi. Építménye a rókáénál nagyobb, középpontját a földszint alatt 1.1/2 m.-nyire fekvő katlan képezi, amelyből különböző irányokban több folyosó indul ki. E folyosók közül azonban csupán egy-kettő szolgál kijáratul, mig a többi csak szellőztető nyilás. Lakását a legnagyobb tisztaságban tartja. Tápláléka alsóbbrendü állatokból gyümölcsből és gyökerekből áll; de megeszi a madárfiókát is s a fácánosokban néha nagy károkat okoz. Táplálékát éjjel keresi. A nappalt és a telet átalussza. A téli álom kezdete előtt októberben párosodik, s a nőstény februárban 2-5 fiat fiadzik. Bőrét vadásztáskák, tarisznyák, utitáskák készítésére használják, szőréből finom ecseteket készítenek. Vadászata igen különböző módon történik; vagy borzebekkel lakásába szorítják s aztán kiássák, v. hálókkal fogják el, mikor lakásából távozni, vagy lakásába visszatérni akar v. végre lesből lövik le. Mérges természetü s fiatal korában igen nehezen szelidül.

Forrás: Pallas Nagylexikon