Borzongás

az az érzés, mely beáll, ha hátunkat hideg vizzel leöntjük, v. ha tányéron késünk vágás közben elcsúszik. Ez érzés tehát a tapintási érzést közvetítő végkészülék izgatására épp úgy áll be, mint beáll akkor is, ha fülünket vm. sértő hang éri. E kellemetlen érzés tehát a középponti idegrendszer érző részeinek különböző módon való ingerlése által jő létre s mi azt a bőrön lokalizáljuk. Külön idegek, melyek a B.-t okoznák, nincsenek.

A B. kóros is lehet (hidegrázás), ekkor a fázásnak nagyobb foka, amidőn egyes izomcsoportokban remegésszerü görcsök támadnak. Ezen izomgörcsök kétfélék: részint az akarattól független u. n. síma izmokban mint állandó összehúzódások jelentkeznek, és pedig a legkisebb verőerek izomrostjain, és a hajtüszők mellett a bőrben levő apró izmocskákban (errectores pilorum: azaz hajszálfelegyenesítő izmok) (az előbbiből származik a bőrnek elkékülése, hideg tapintata, az utóbbiból az u. n. lúdbőr); részint pedig mint remegés a törzs és végtagok akaratlagos izomzatában nyilatkoznak első sorban a rágóizmokban, mi azután a fogfacogást okozza. A B. beáll akkor, ha a bőr hőmérséke tetemesen alacsonyabb, mint a belső szerveknek melege, így p. akkor, ha a külső hőmérsék igen alacsony, de akkor is, ha a belső részek hőmérséke láz folytán hirtelen felemelkedik. Ilyenkor a nagy mértékben fázó, borzongó beteg hőmérséke már igen emelkedett, 39-41° C. A jelzett hőkülönbözet azután az idegrendszer közvetítésével hozza létre a borzongást, s ily alapon hőbehatás nélkül is támadhat ismeretlen, de előreérzett veszedelem, általában nagyobb kedélyi felindulások alkalmával.

Forrás: Pallas Nagylexikon