Bosa

Gyula gróf, porosz tábornok, szül. 1809 szept. 12. Már 17 éves korában lépett a porosz hadseregbe, melyben 1860. ezredesi rangot nyert. Ez évben a hadügyminiszteriumba osztották be és ez állásában a hadsereg ujjászervezése körül nagy érdemeket szerzett; egyuttal a reformokat az országgyülésen az ellenzékkel szemben védelmezte. Az osztrák háborúban (1866) szerencsés éjjeli támadást intézett Podol ellen (jun 26.), Szadóva mellett pedig (jun. 3.) a 4. hadtest többi csapataival együtt valóságos golyózáporban küzdött. Azután átlépte hazánk Ny-i határát és a szakolcai-pozsonyi országuton Malackáig nyomult előre, ahol a lamacsi ütközet előestéjén Fransecky előtt azt a parancsot kapta, hogy Mondel osztrák tábornok jobb szárnyát kerülje meg. B. e parancs értelmében az országúttól a Kis-Kárpátok nyúlványai között, Lamacs faluig nyomult előre. Mig Fransecky azután jul. 22. kora reggel a Lamacs és Hidegkút falvak között felállított osztrák főhadat támadta meg, mely a déli órákig derekasan védekezett, Bose kora reggel egy elfogott erdőőr kalauzolása mellett a Zergehegy magaslatára küldött egy hadosztályt, mely az ott pihenő vadászszázadot és a belga király nevét viselő gyalogsági ezredet meglepte, szétűzte és a menekülőket majdnem a pozsonyi pályaházig követte. A poroszok tehát már az osztrák csatasor hátában állottak, midőn egyszerre híre jött, hogy a harcfelek Nikolsburgban fegyverszünetet kötöttek. A béke helyreállta után B. a Hannoverában állomásozó 20. hadosztály vezényletét vette át. Az 1870-ki háborúban a 11. hadtestnek lett fővezére, de Wörth-nél súlyosan megsebesült. 1873. gyalogsági tábornokká nevezték ki; 1880. egészségi szempontból való elbocsáttatását kérte. Ez alkalommal I. Vilmos császár a grófi rangra emelte.

Forrás: Pallas Nagylexikon