Bosio

1. (ejtsd: bozió) Ferenc József báró, frc. szobrász, szül. Monacoban 1769 márc. 19., megh. Párisban 1845 jul. 29. Kezdetben Párisban Pajounál tanult, utóbb azonban nem maradt teljesen ment Canova befolyásától; hírét azon munkái által alapította meg, melyeket a Vendôme-szobor számára készített. Már I. Napoleon alatt több kitüntetés érte; XVIII. Lajos udvari szobrásszá nevezte ki és X. Károly bárói rangra emelte. A Luxembourg-képcsarnokban két kecses és igen finom kivitelü márványszobor van tőle: a hajlítókoronggal a földön fekvő Hyakinthos (1817) és a fürdőből kilépő Salmakis nimfa (1837). Azok közül a monumentális szobrok közül, melyeket az ő mintái után öntöttek bronzba, megemlítendő: XIV. Lajos lovasszobra a párisi győzelmi téren és az alakok és domborművek Demidov grófnő pompás mauzoleumán, a Pere-Lachaise temetőben (1830). Egyéb művei közül a legismeretesebb az a képszobor, mely IV. Henriket mint fiatal herceget ábrázolja, és melynek ezüstbe öntött másolata megvan a Louvre muzeumában. B. tagja volt az akadémiának.

2. B. Ferdinánd, olasz iró, szül. a piemonti Albában 1829., megh. u. o. 1881 okt. 16. Tanár volt több felsőbb iskolában, azután több ízben miniszter. Munkái közül felemlítendők: Amalia, Tecla e Camilla (regény, 1856), Il finale de un onest" uomo (1858), La figlia del calzolajo ( 1860), Storia popolare dei papi (1861), Il marchese di Villamarina (1864), F. D. Guerazzi e le sue opere (1865), Il popolano arrichito (1876), Ricordi personali (1878). 1874. jelentek meg válogatott költeményei (Parce sepultis, Le fantasie orientali), s ugyanakkor elbeszéléseinek egy gyüjteménye (Scene e racconti domestichi). Irt egy nagyobb költeményt is La Democrazia cimmel és alapító társa volt az Il Diritto hirlapnak.

Forrás: Pallas Nagylexikon