Böszörményi

1. László, hires ellenzéki szónok és hirlapiró, szül. Kopács-Apátin, Szabolcs vmegyében 1824 nov. 19., megh. Budapesten 1869 febr. 24. Sárospatakon tanult, ügyvédi oklevelet szerzett és Nagy-Kállón telepedett le. 1848. beállott honvédnek, végig küzdötte a harcot és mint kapitány kapitulált Komáromban. 1861. Szabolcs vármegye megválasztotta főjegyzőjének, 1865. pedig a nagy -kállói kerület képviselőjének. Az országgyülésen a szélsőbalhoz tartozott és küzdött a kiegyezés ellen. E pártnak ő alapított ujságot: a Magyar Ujság-ot (1867. ápr. 1.), melynek szerkesztője volt. Ez időben igen nagy népszerüségnek örvendett, még a népdal is Tisza és Ghyczy mellett emlegette, mint az alkotmány védőjét. Kossuth levelének közlése miatt perbe fogták, az esküdtszék őt elitélte és a különben is beteg férfiu fogságban halt meg. Haláláért pártja keserüen, de igazságtalanul megtámadta Horvát Boldizsár igazságügy minisztert.

2. B. (Vonza) Pál országgyülési követ született Székelyhidon 1757 nov. 1., megh. 1825 febr. 2. Debrecen város szolgálatában működött 1787-től mint jegyző, 1800-06-ig mint tanácsos s 1822-től mint főbiró. Az 1796. és 1802. országgyüléseken ő képviselte Debrecent. Az irodalom terén is működött, egy pár népies irányu német munka magyar átdolgozásával. Megemlítendők: A köznép számára készült kézikönyv (Schlez után. Debrecen 1824); A falusi oskola (Schlez után. U. o. 1824. csak az I. rész jelent meg). V. ö. Vasárnapi Ujság 1872, 22. sz.

Forrás: Pallas Nagylexikon