Boëthius

Anicius Manlius Torquatus Severinus (Róma 480 k.-Pávia, 524.): filozófus, magas hivatalokat betöltő római áll.-férfi; koholt vádak alapján kivégezték. Alaposan ismerte a görög filozófiai irodalmat, ezt akarta a nyugati gondolkodás számára hozzáférhetővé tenni. => Arisztotelész több művét latinra fordította, más görög szerzők műveivel együtt. A nyugati tud.-ság - az eredeti görög műveket nem ismerve - a XII. sz.-ig főként Boëthius latin fordításaiból ismerte a görög filozófusokat. Saját művei főként tkv.-ek (geometria, aritmetika, dialektika, zeneelmélet), amelyeket a középkori isk.-kban igen nagyra becsültek. Kivégzése előtt, börtönben írta De consolatione philosophiae (A filozófia vigasztalása, magyarra is többször lefordították) c. - versekkel átszőtt - bölcseleti művét. Itt fejti ki, hogy az emberi boldogság forrása az Isten, akinek akarata - mint "gondviselés" - az egymásba kapcsolódó okok sorozatán keresztül az ember tetteiben valósul meg. Az isteni szándékban való tevékeny és tudatos közreműködés teheti csak boldoggá és értelmessé az ember életét. A középkori erkölcsi nev.-ben jelentős mértékben érvényesült Boëthius keresztény, de gyökereiben sztoikus erkölcsbölcseleti felfogása. => még középkori nevelés.

Mészáros István

Szerkesztette: Lapoda Multimédia