János (Bak Bottyán), II. Rákóczy Ferenc vezérlő tábornoka, a
kuruc háboruk legnépszerübb alakja, szül. Esztergomban 1635-40 közti években,
szegény nemes szülőktől, megh. 1709 szept. 24. Séllyén tanult és ez időben apja
valamely ifjukori csinyje, vagy tán amiatt, hogy a katolikus hitre tért át
(biztosan nem tudjuk), kitagadta és örökségéből kizárta. A tanulni vágyó ifju,
hogy tanulmányait megszakítnai ne kelljen, a jezsuiták kollegiumának kapusa
lett, hogy ezáltal kiérdemelje a tanítást és tartást. Azonban vágyai csakhamar
a harc terére vonták és előbb a séllyei, majd az esztergomi végvárakban katonáskodott.
Ez időben követte el első, vakmerő vitézségre valló tettét. Fogadott társaival,
hogy Érsekujvárra, melyet 6000 főnyi török őrség tartott megszállva, bemegy és
a főtéren álló mecsetről az imát elmondó dervist ledobja s maga épen kerül
vissza. Parasztruhát öltve magára, bement Érsek-Ujvárra, hol épp vásár volt, és
mikor a dervis kijött a minaret erkélyére, hogy imáját elmondja, B. utána
suhant és letaszította a kövezetre. Ezután hirtelen lejött a tornyból, a
várkapu felé sietett és az utját álló jancsárt lelőve, megszabadult. Az üldöző
török csapatot rá várakozó társai felkoncolták. 1863. az esztergomi
várlovasságának főhadnagya lett, 1685. pedig vitézül megvédte a várat Ibrahim
budai basa ellen. Részt vett Lotaringiai Károly, Badeni Lajos és Savoyai Jenő
oldalán a délvidéki várak visszavételében s itt oly hősiességet tanusított,
hogy Lipót császár ezredessé és egy huszárezred tulajdonosává nevezte ki.
1696-98-ig Kecskemét, Cegléd, Kőrös és vidékének hadi kormányzója volt.
Elvesztvén a csatározásokban egyik szemét, katonái Vak B.-nak nevezték el. A
karlócai béke után (1699 jan. 26.) visszavonult esztergomi birtokára és a
nyitrai kegyesrendiek számára 3000 frtnyi alapítványt tett. Mint a szegények
jóltevője, egész vidéken tisztelet tárgya volt. A spanyol örökösödési háboru
ujra kiszólította magányából és 1701 elején ezredével a Rajna mellé
rendeltetett, honnan hazatérve a császári seregekkel a felkelők ellen küzdött.
Esztergom parancsnoka, báró Kickländer áhitozván B. esztergomi birtokaira,
bevádolta őt, hogy Rákóczy Ferenccel és tábornokaival titokban levelezést
folytat. E miatt 1704 okt. 1. elfogták, de még aznap hű embereitől
kiszabadíttatván, Selmecbányára ment és Rákóczynak esküdött hűséget. Ezután B.
lett a kuruc háboruk leghősiesebb s ugyszólván legendaszerü alakja. Egymásután
aratta diadalait Felső-Magyarországon s a Dunán túl. Mindenütt ott volt s a
végveszély pillanatában, a legválságosabb helyzetekben az ő vakmerő hősiessége
döntötte el a csatát. Katonái lelkesedéssel csüngtek rajta és elszántan követték
a csaták tüzébe. Nejét a B. kiszabadítása miatt dühös Kuckländer börtönbe
vetette, hol néhány hónapra rá 1705 végén meghalt. Leveleit Thaly Kálmán
gyüjtötte össze és kiadta: B. vezénylő tábornok levelezései s róla szóló más
emlékezetre méltó iratok (1685-1716) címen. Ő irta meg B. életrajzát is. V. ö.
Nagy Iván, A B. család nemeslevele (Turul 1884), Tagányi Károly, Vak B.
családjának genealogiájához (u. o. 1883).
Forrás: Pallas Nagylexikon